I.
a) A Tót atyafiak sikere
b) Mikszáth az új ábrázolásmód megteremtője
II. A négy novella
III. Összegzés
Ha
irodalomtörténeti megközelítésből elemezzük Mikszáth írói munkásságát,
láthatjuk, hogy a Jókai-hagyomány folytatója, de ő már kiszűri a romantikus
elemeket, s azt írja le, ami van és ahogy van. Legértékesebb alkotásai a
kisepikai írások. Ezek középpontjában egy-egy anekdota áll, melyek füzére
alkotja azokat a novellásköteteket, amik Mikszáthot egyszerre oly híressé tették.
Elbeszéléseit
a romantikus motívumok, a népköltészeti hatás, a balladás jelleg és az azzal
rokon drámaiság jellemzi.
Az
1881-ben megjelenő Tót atyafiak Mikszáth első sikerkönyve.
A
Tót atyafiak négy közepes hosszúságú történetet foglal magába. Hősei a
civilizációtól elzárt, magányos, hegyi emberek, akiknek sokkal fontosabbak
emberi kapcsolataiknál állataik, ami bizonyos szempontból érthető is, hiszen a
hegyek között csak az állatok jelentették számukra a megélhetés lehetőségét és
a mindennapos kapcsolat révén olyan bensőséges közelségbe kerültek velük, ami
meghatározta az emberek tudatvilágát is. Ezt a táj bezártsága, egyhangúsága,
zordsága még jobban felerősítette bennük. Az emberi kapcsolatokat itt a másikra
való ráutaltság viszonya alapozta meg. A magányosság érzete minden emberi
viszonyra rányomta bélyegét.
Mikszáth
nem kívülállóként mondja el ezeket a történeteket, hanem mintegy mesemondó,
ugyanis így sokkal természetesebben tudja ábrázolni ezt a sejtelmes világot,
amelyben fontos szerepet kap a emberen kívül a természet, illetve az ember és a
természet kapcsolata. Ezek a történetek nem idilliek, mindenhol ott rejlik az a
nyugtalanító tragédia, amelyet ez a természeti és társadalmi közeg felerősít. A
hegyi emberek lojálisak uraikkal szemben, nincsen bennük lázongó dac, a békés
megelégedést azonban mindig megzavarja valami, amiből aztán a cselekmény
kerekedik.
A
kötet első novellája Az arany-kisasszony, lassan indul, hogy aztán mind gyorsabb
ütemű elbeszéléssé váljon, s végül egyszerűen megszakadjon. A szöveg „görbe
ország” legpazarabb városába, Selmecbányára viszi el az olvasót, ahol a
gyermek-Mikszth a tanulmányait folytatta. Innen származnak az élményei is.
Furcsa vidék ez: a barátnők a kertjükből kiabálnak át egymásnak, mert ha meg
akarják látogatni egymást, a hegyoldalakon át hosszú lenne az út, sokat kellene
gyalogolni .Az egykori bányavároska egy völgykatlanban épült, s a házak
lépcsőzetesen emelkednek egymás fölé. Ez a szokatlan tér a színhelye annak a
történetnek, ahol Csemez Krisztina apja csak azt a legényt fogadja el vőnek,
aki a lánya súlyának megfelelő mennyiségű arannyal fizet érte. Mirkovszki
Miklós vállalkozik a feladatra. Amerikába utazik, hogy aranyat ásson. Az idő
elteltével a lány fonnyadozik a bánattól, az apa meghal, de a fiút senki nem
tudja értesíteni, mert nem tudják a címét. Történetük legendává merevedik, mint
az elérhetetlen külvilág.
Jellegzetes
az időszerkezet az Az a fekete volt
című novellában is. Már a cím is a történet végpontjára utal. Mikszáth a
jelenben indítja a cselekményt. Az átmenet a múltba fokozatosan történik meg.
Az író eltávolítja magától a történet alakjait: Anikáról, a hercegről és
Matyiról alig tudunk meg többet, mint a birkákról. Szereplésüknek egyetlen
jelentősége van: részt vesznek Olej Tamás belső összeomlásában.
Az
író az összes szereplőt Olej szemszögéből értékeli: ő az egyetlen, akit az író
belülről láttat, és a cselekménnyel jellemez. Ez a belső megközelítés
közvetett, hiszen egyes szám harmadik személyű elbeszélésből értesülünk a
számadó juhász gondolatairól. Matyi az együttérző jellem, a herceg a külső
hatalom megtestesítője, Anika a tényleges erkölcsi érték, az akol pedig a
látszólagos anyagi érték szerepét tölti be. Amíg Olej hűbérura, a herceg távol
van, a bacsa a nem létező hatalmával kérkedik. Amikor szembekerül
feljebbvalójával, még azt sem képes megvédeni, amihez joga van: a lányát.
Lelkében iszonyatos küzdelem bontakozik ki a mesebeli gazdagság kísértése és a
kíméletlen önvád között.
A
népi mondák légköre lengi be az egész elbeszélést. Az expozíció naponta, évről
évre ismétlődő életrendet mutat be, amelyben az egyetlen változás az asszony
halála volt. A továbbiakban egy konkrét eseménysort ismerünk meg a történés
időrendjében, s a bacsa által megtudható dolgok felől szemlélve. A középpontban
előbb maga a történés áll, aztán az a gond, hogy mi lesz ennek a következménye.
Az indokolt veszélyérzet ellenére nem sikerül elkerülni a tragédiát, ami a
pásztor erkölcsi világrendjének megsértése miatt következik be.
Mesébe
illő táj és maga az akol is. Itt az úr Olej Tamás, akinek más nem parancsol,
csak az Isten, a talári herceg és a tekintetes vármegye. A falusiak szerint
érzéketlen, hiszen még felesége temetésén sem sírt. mások nem értik őt, pedig
még most is hallja asszonya hangját a lombok susogásában. A cselekmény éppen
jellemének hajlíthatatlanságának feszül. A herceg próbálja behálózni Olej
lányát, s ekkor Olej mint apa, ellenáll, megfenyegeti urát. Pedig lányát a
bacsa „nem sokkal szerette jobban, mint kedvenc bárányát”. „Kár, hogy nem fiú
lett” – tartja. A vacsoránál azt mondja a vendégnek, hogy „a lány nem számít”,
a rangját feltáró hercegnek pedig már így szól: „Nem érték a leány, kegyelmes
uram, inkább költség.” Innen jut el odáig, hogy „nem adom semmi áron”, s vissza
próbálja csinálni a lányszöktetés tervét, majd a kudarc összeomlását okozza: a
becsülete többet ér ezer juhnál.
A
mesebeli gazdagság lehetősége révén,
meginog. lelki vívódása után felülkerekedik benne a tisztesség, de ugyanakkor
nem tud megszabadulni a gondolattól, hogy eladta volna lányát. Bűntudat
mardossa. Majd, amikor a lánya helyett az ajándéklevelet találja, lelkileg
teljesen összetörik és elpusztítja mindazt, ami számára a legfontosabb volt:
felgyújtja az aklot.
A
befejezés nyitott, ugyanis csak az akol helyének sorsát tudjuk meg: a fekete
fölt örök, soha nem zördül ki. Az akol lakóinak sorsa a tragédia szempontjából
befejezett, az epilógus ezért nem tartja szükségesnek, hogy utaljon arra, vajon
a herceg mikor unja meg szeretőjét, vajon a bacsa megbolondul-e, meghal-e,
vajon mi lesz Matyival, aki gazdáját is, reménybeli szerelmét is elveszítette.
Mesébe
illő motívumokat használ novellájában Mikszáth. A kincs-motívum összetett
jelentéskörben bontakozik ki. Kincset jelent a rang, az elért pozíció, így a
bacsa és a herceg is a Brezina urának tudja magát. Kincs a vagyon: az aranypénz,
a nyáj, a birtok. Kincs a fiatalság, a szépség, a kedvesség, a lány
„tündér”-volta. A legnagyobb értéknek a becsület bizonyul, amelynek elvesztése
pótolhatatlan.
Szerkezeti
szempontból közel áll ehhez a novellához a Lapaj,
a híres dudás című írás. Mikszáth itt is hosszas bevezetéssel közelít a
témához. Itt anekdotákból, megfigyelésekből, népi mondákból áll össze a kép. A
második rész itt is gyökeres ellentéte az elsőnek: a nép fiai nem is olyanok,
amilyennek látszanak. Lapaj, a híres dudás, magának való, a természettel él,
kapcsolata az emberekkel laza. Érzéketlenné válik. De a sors megkísérti,
felolvasztja a jégréteget, s ezzel gyorsan változik az addig magának való ember
lelkiállapota is. Megtartja a talált gyereket, és azt veszi észre, hogy megszerette
a kislányt, jól érzi magát vele, sőt a gyerek is szereti őt. Végül feláldozza a
híres dudáját – a semmiért.
A
Tót atyafiak hőseinek többsége a magányban, a természetben, természeti tényként
éli életét. Sorsedzett emberek, akik maguk köré teljes értékű világot akarnak
teremteni.
„Görbe
ország”, a hegyekkel körülhatárolt völgy is zárt világ, a polgárosodás által
alig érintett, s így őrizhette meg a középkorban kialakult feudális világ
formáit, kultúráját.
Mikszáth
novelláiban az egyszerű emberek kerülnek a művek középpontjába. Ez a látásmód,
amellyel e vidékhez és lakóikhoz közelített az író, ez tette művészetét
újszerűvé: hiszen a falu világa és alakjai szereplőkké válnak, főhőssé nőnek.
Igaz, néhol az író még eszményíti, idealizálja őket, de Mikszáth fedezi fel
első ízben a magyar prózában, hogy ezek az együgyűnek vélt, durvának, faragatlannak
látott, gyakran a társadalom perifériájára szorult emberek is bonyolult és mély
lelki életet élnek, hallgatag mogorvaságuk mögött rejtett melegség, emberi
jóság lappang. Így alakul ki Mikszáth egyedülállóan romantikus-realista
ábrázolásmódja.
Témái
romantikusak, de a feldolgozás már realisztikus. A látás- és ábrázolásmódnak
felel meg a szereplők beszédmódja is. Általánossá teszi a szabad függő beszédet,
melynek az a lényege, hogy az író vagy az elbeszélő és a szereplők gondolatai,
érzelmei nem különülnek el, hanem egymásba folynak.
A
novellák jól mutatják, hogy szerzőjük nem könyvből tanulta az irodalmat, hanem
saját életéből, tapasztalataiból és a mesék világából merített. A közvetlen
élmények Mikszáth gyermekkorába nyúlnak vissza, és éppen ezáltal képesek arra,
hogy író és hősei között természetes módon fejeződjék ki a szemléleti
azonosság. Egyszerű történetek ezek, melyekkel az író azt képes érzékeltetni,
hogy az a különleges világ, aminek a városi ember szemében a falu mutatkozik,
erkölcsi erő, lelki nemesség és tisztaság tekintetében is méltó a figyelemre.
Ez az odafigyelés tette Mikszáthot hirtelen elismertté. A belülről látott és a
belülről ábrázolt embert szerették meg az olvasók az egyszerű, természetes
novellahősökben.
Mikszáth
novellásköteteivel valóban új hangot jelent irodalmunkban. Írásaiban szakít a
romantikus, csak a cselekményre alapozott történetekkel, elutasítja a
mesterségesen keltett izgalmakat, az egyszerű embereket választja hőseiül. Ez a
sajátos, eredeti mikszáthi hang és stílus jellemző mindkét novelláskötetére.
Mikszáth
novelláiban kora társadalmának visszásságait ostorozza, kutatja, boncolja annak
okait, hogy az életünkben valami elromlott. Ábrázol és ítélkezik, s mindezt a
népi mesemondó tudatvilágán keresztül. Ezért tudja oly természetesen magáévá
tenni a falusi emberek szemléletét, babonás hiedelmeit, a népi mondavilágot,
mely őket, emberi értékek tekintetében, uraik fölé emeli.
VARGA
ZSUZSANNA
Forrás: Varga Zsuzsanna:
Házi dolgozatok könyve 3. – A realizmus irodalmából – Szerkesztette: Maczák
Edit - ITEM Könyvkiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése