I. Kosztolányi helye a Nyugat nemzedékében
II.
a) A regény címe
b) A cselekmény
c) Szereplők – a lélekábrázolás alanyai
III. Összegzés
A
Nyugat első, nagy nemzedékének, a századelő művészi átalakulásának képviselője
Kosztolányi Dezső. Kortársai – Ady Endre, Babits Mihály, Juhász Gyula – közül elsősorban
rendkívüli tehetségének virtuóz eleganciájával tűnt ki.
A
politikától óvakodó író nem hitt a művészet társadalmi szerepében, mozgósító
erejében. A proletárdiktatúra bukása és a Horthy korszak egy új rendszerváltást
eredményezett. A társadalmi változások pedig színvallásra kényszerítik az
embereket, így őt is.
Ebben
a korban élt és alkotott Kosztolányi. Műveiben nem hangsúlyozta túl a
politikát. Tudatos író volt, aki felfedezte, hogy a politika nem válna regényei
előnyére.
Az
1920-as években felerősödött érdeklődése a freudi mélylélektan, a tudat alatti
ismeretek iránt., Megérezte, hogy ennek tanulságai elsősorban a történéses
művekben hasznosíthatók.
Kosztolányi
az elbeszélő prózához fordult. Rövid epikus szövegeket kezdettől fogva írt,
most azonban nagyobb vállalkozásba fogott. Sorra jelentek meg regényei: Néró, a
véres költő, Pacsirta, Aranysárkány, majd 1926-ban
az Édes Anna.
A
cím egy szép női név. A pozitív tartalmú édes melléknév vezetéknévvé válik a
Kosztolányi által legszebbnek tartott női keresztnév mellett.
Ebben
a regényében teljesedik ki az író lélekábrázolása. Úr és szolga viszonya áll a
regény központjában, amelyről Kosztolányi bebizonyítja, hogy mindkét fél
számára elembertelenítő. Minél tökéletesebb a cseléd, annál kegyetlenebb a
gazda. A feszültség csakis torz formában szüntethető meg: Annából felszínre tör
tudatalatti énje, s belső kényszer hatására meggyilkolja Vízy Kornélt és
feleségét. Tettének oka társadalmi is, lélektani is.
Bár
a regényben erőteljesen jelen van a bemutatott korszak átpolitizáltsága, a
nyitó és zárófejezet ezt tovább erősíti. Ezek mintegy keretet képeznek, nem
tartoznak szorosan Édes Anna történetéhez. A nyitófejezet alig egy oldalnyi
terjedelmével is pontosan jelzi azt a teret, időt és korhangulatot, amelyben a
történet zajlani fog. A zárófejezet igazából nem Édes Anna történetének az utójátéka,
hanem a házé, a környezeté, az íróé, az ellentmondásos magyar világé – amely a
történetben megjelent, s amely folytatódik Anna sorsának lezárultával is.
Az
Édes Anna cselekménye 1919. július 31-én, a kommün bukásának napján indul. A
főszereplő, a becsületes, szorgalmas falusi lány, aki 16 évesen került fel
Budapestre szolgálni. Egy átlagosnak mondható paraszti család gyermeke volt,
mégis szeretet nélkül, félárván nőtt fel.
Anna
az egész regényben rejtelmes, titokzatos. Az író alig beszélgeti, így nem
tudjuk, mit gondol, hogyan érez. Mindig csak dolgozik, alig eszik és nagyon
szót fogadó Szép lány, szőke hajú és kék szemű. Vékony testalkatú, mégis a
munkától erős. Szerény, visszahúzódó engedelmes. Viselkedéséből azt érezzük,
hogy ennek a fiatal lánynak minden mindegy, hiszen mindenütt csak dolgoznia
kell. Szabad akarata sosem volt, így annak ellenére, hogy nem tetszik neki a
hely, maradnia kell. Haza nem „menekülhet”, mert mostohája nem szereti.
Kilátástalan a helyzete, mivel ebből a társadalmi rétegből szinte lehetetlen
kitörni.
Kosztolányi
két másik cselédlányt is bemutat, az összehasonlítás így egyszerű.
Anna,
amikor Pestre került először Wildnénél, majd Bartoséknál szolgált. Mindkélt
helyen dajkálkodnia kellett, szerette a gyerekeket, és ő is szeretetet kapott
tőlük. A szeretet motívuma egyedül itt jelenik meg tisztán és igazán.
Anna,
a nagybátyja segítségével augusztus 14-én új házhoz kerül. Ez egy csodálatos
nyári nap volt, de Anna számára egy rettenetes időszak kezdete. Már amikor
belépett Vízyék lakásába, rosszullét fogta el. Legszívesebben elmenekült volna.
Műveletlen, együgyű, naiv lány volt, de ösztönös. A szaglása nagyon jónak
bizonyult, előre jelezte a rosszat. Vízyné hideg viselkedése és rideg kérdései
nem tették barátságossá a helyet. Mindezek ellenére azonnal munkába állt. A
magával hozott batyuban nem sok minden volt, de egy horpadt, sárgapléh
gyermektrombita – ami Annának az igazi, szeretetteljes otthont jelentette –
Vízynének is megragadta a tekintetét. Már ekkor feltűnt, hogy kicsit furcsa
lány az új cseléd.
Új
gazdái nagyon meg voltak elégedve Annával, bár eleinte Vízynének sokat kellett
magyaráznia, hogy nála hogyan megy az asztalterítés, leszedés, a takarítás,
mosás, főzés. Egyszer bizonyult ügyetlennek a lány, amikor eltörte a halott
kislány játéktükrét. Ezen az estén próbált meg kitörni ebből az új helyzetből,
de nagybátyja nem engedte, így Anna nem gondolkodott már semmiről.
Annyira
kitűnő cselédnek bizonyult, hogy mindenki csak csodálta, legendák fonódtak
köré. Vízy Kornél felesége pedig mindenkinek büszkélkedett, végre megtalálta
álmai szolgálóját. Nem úgy kezelte, mint egy embert, hanem mint egy gépet
Személyes sértésnek vette, ha beteg lett. Nem gondolt az érzéseire, csak munkát
adott neki.
Egy
uzsonnakor összegyűltek a ház lakói a Vízy házaspárnál. A beszélgetés fő témája
a cseléd volt. Annával is tettek egy próbát: elfogadja-e a piskótaszeletet vagy
nem. A lány nem érte, s így egy újabb vita indult el. Moviszter doktor
magyarázta el a jelenetet: „Nem jó az, ami jó. Így védekeznek.” A későbbiekben
igazat is adhatunk ennek az öreg doktornak, hiszen miért is kívánjanak meg
olyat, ami úgysem lehet az övék?
Ez
a „piskótamotívum” indítja el a vitát a cselédekről, az urakról, a kasztszerű
elkülönültségről és a politikáról.
Egy
hónap elteltével lassan már a fél város ismerte vagy csak hallott erről a
különleges teremtésről. Szeptemberben újabb fordulat kezdődött el Anna
életében: Patikárius Jancsi beköltözött Vízy Kornélékhoz. A 23 éves egri fiú,
amikor nagynénjéék leutaztak Egerbe, elcsábította a szeretetre éhes lányt, akit
addig észre sem vett. A fiú nem azért akarta Anna szerelmét, mert szerelmes
volt belé, csupán kihasználta „nyomorúságát”. Anna viszont másként értékelte a
dolgot, ő önként és szerelemből adta oda magát, s ennek a „szerelemnek”
következményei lettek. Anna teherbe esett. A társadalmi konvencióknak
köszönhetően ez volt a legnagyobb katasztrófa mindkettőjüknek, egy ilyen „gyümölcs”
tönkretehetné János karrierjét és Anna életét is. Mikor hazajöttek Vízyék,
minden megváltozott. A négynapos idill megszakadt. János megoldást kínált Anna
bajára. A keserű portól Anna rosszul lett, lázálmok gyötörték. Szerelmük
gyümölcsét pedig a keserű porral megölték. Végül még Anna kért bocsánatot. Ez a
legnagyobb megaláztatás, ami egy cselédlányt érhetett.
Az
újabb megszégyenítést, Anna személyiségének eltiprását az estély jelentette,
amikor Vízy Kornél államtitkár-helyettesi kinevezését ünnepelték. Anna a
konyhában sütött-főzött, másik két cseléd – Etel, Moviszterék cselédje és
Stefi, Drumáék cselédje – szolgált fel. Anna az ajtóban állva látta, amint
szerelme, Jancsi úrfi Moviszternével flörtöl. A lelki fájdalomtól megtántorodva
még az ajtónak is nekiment. Az eset láttán olyan volt, mint egy csöndes kísértet,
egy jóságos tündér, aki mindent, halkan rendbe tesz. De hiába törődött ő
mindenki gondjával, az ő nagy bánatát senki nem vette észre.
Kosztolányi
sokat foglalkozott a pszichoanalízissel, regényét tudatosan építette a
mélylélektan fonalára. A regény alakjai tehát lélektani típusok. Az évszak is
tükrözi a lelkiállapotot: Karácsony van, a szeretet ünnepe és hideg tél.
Anna
a külvilágtól elzártan élt. Vízyné annyira kisajátította magának, hogy még a
szomszéd cselédekkel sem beszélhetett. Az első kitörését ebből a helyzetből
Ficsor, a nagybátyja akadályozta meg a „tükör-eset” után. A második menekülési
lehetősége a kéményseprő házassági ajánlata lett volna, de Vízyné ezt is
megakadályozta, mert félt, hogy elveszíti ezt az értékes eszközt, gépet. Vízyék
alapvetően nem voltak rossz emberek, ők csupán természetesnek vették, hogy Anna
„csak egy szolga”. Mindig mások akarata érvényesült a sorsa felett. Soha nem
volt elég erős ahhoz, hogy a saját akaratát érvényre juttassa. Az estély után
Anna eljutott abba a helyzetbe, amelyből nincs kiút. Az a feszültség, ami eddig
felgyülemlett benne, a gyilkosság pillanatában elementáris erővel tört elő, és
a fájdalom most áradt és rontott. A teremtő dolgos kéz most rombolt és
pusztított.
Freud
tanítása szerint az agresszivitásban az elfojtott szorongás kitöréshez vezet.
Anna esetében is a lelki és testi fájdalom tört elő és vezetett pusztításhoz. Gazdái
meggyilkolása előtt óriási vihar dúlt lelkében, megrémült, az volt az érzése,
hogy őt támadták meg. A gyilkosság nem egy hirtelen cselekedet, hanem egy
hosszú érzelmi kínlódás végső robbantása. Minden kínt és szenvedést, minden
megalázottságát egy késszúrásban adta ki magából. Nem tudta, miért vitte véghez
a gyilkosságot. Lázadása öntudatlan, ösztönös. Gyilkos és áldozat is egyben.
Anna a társadalmi kor áldozata. Moviszter doktor az egyetlen, aki felismeri,
hogy Anna tette szükségszerű volt. Meg akarta menteni embersége maradványait,
szuverenitását.
Kosztolányi
nézeteit Moviszter doktor közvetíti. Ez mutatkozik meg a „piskóta-próbán”
kibontakozó vitában és a bírósági tárgyaláson is. Tárgyilagos hangnemben kerül
erre sor, amikor az elbeszélő kritikusan mutatja be Vízy nézeteit, aki nem
látja be, hogy „a politika mindenkor csak az éhes emberek tülekedése”. A
bírósági tárgyalás leírásakor viszont az elbeszélő közvetlenül és
szenvedélyesen szólítja fel, majd buzdítja Movisztert az Anna melletti
tanúságtételre. Az író nem szólal meg, de megjelenik néma szereplőként a
zárófejezetben, s írásait, személyiségét minősítik a regény ellenszenves
szereplői.
A
regény az emberiség érdekében emel szót egy embertelen világban. Anna sorsa a
századot jellemzi. Míg a 19. század a családias bensőség, a tudomány és a
technika győzelmét hirdette, addig a 20. század a feloldhatatlan feszültségek
korát jeleníti meg.
A
sokat elemzett, értelmezett mű megrendítő tanúságtétel mindarról, ami bármikor,
bárhol megtörténhetett a 20. század elejének magyar társadalmában.
VARGA
ZSUZSANNA
Forrás: Varga Zsuzsanna:
Házi dolgozatok könyve 3. – A realizmus irodalmából – Szerkesztette: Maczák
Edit - ITEM Könyvkiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése