A
19. században a romantika mellett a másik uralkodó stílus a realizmus, amelynek
lényege társadalmi, történelmi és ideológiai gyökerekben van. A század a nagy
francia polgári forradalom és a napóleoni háborúk jegyében indult. A Szent
Szövetség győzelme utat nyitott a liberális eszmék gyors fejlődésének. Az
1830-as évektől forradalmak, nemzeti felkelések rendítették meg Európa
feudális, monarchikus hatalmait. A legfejlettebb országokban megszilárdult a
polgári rend. Az 1871-es párizsi kommün pedig már egy új társadalmi osztály, a
munkásosztály történelmi súlyát jelezte.
A
polgárság társadalmi „hatalomátvétele” megtörtént a kultúrában is: a művészet
közüggyé, az irodalom természetes „szükségletté” vált. A művész
kényszerhelyzetbe került: művészetével vagy kiszolgálja a polgárt, vagy hátat
fordítva az általános közízlésnek „kivonul a világból”. A művészet nagy lázadói
a szimbolisták, a kivonulások már tudatos. Jelszavuk: a l’art pour l’art –
művészet a művészetért. A tökéletes és tiszta művészet vált eszményükké. A
művészet öncélúságát, önelvűségét vallották.
A realista irányzat
forrása
a csalódás, az illúzióvesztés: a felvilágosodás emberboldogító, nagy szent
eszméit megtagadó polgári-kapitalista társadalomból való keserű kiábrándulás.
A
realista írók szembefordulnak saját korukkal, az a törekvésük, hogy a valóságot
minél hitelesebben ábrázolják. A realista író nem azt írja, amit várnak tőle,
hanem arról r, amit tapasztal: a valóságról, az igazságról és
igazságtalanságról, a társadalmi ellentétekről, a problémákról. A realista írók
nem fordulnak el a világtól, hanem arra törekszenek, hogy minél szélesebb
körűen, minél több jellemző részletet is feltárva mutassák be a világot. A
környezetrajz mellett meghatározó a lélekrajz is. Tipikus konfliktusokat,
helyzeteket, alakokat mutatnak be. Célkitűzéseik megvalósítására elsősorban az
epika – a regény és az elbeszélés – alkalmas. Stilárisan a tárgyilagosság, a
higgadtság, a részletező előadásmód jellemzi, ellentéte a romantikus
emelkedettségnek. A realista alkotók jelentős része azonban nem független a
romantikától, s ez fordítva is így van.
A
realizmus lényege: a társadalom ábrázolása, társadalmi problémák megjelenítése,
az emberi bajok lélektani igényű és pontosságú leírása, a társadalmi és egyéni
körülmények erkölcsi kérdéseinek feltárása, a valóság minél hitelesebb
bemutatása A realista író megfelel a polgári igényeknek: ábrázolja a világot,
de feltárja a hibákat is, miközben bírál, ítélkezik. A realista írók egyik
kedvelt műfaja a karrierregény: ami azt mutatja be, hogy egy alacsony sorból
hogyan emelkedik egyre feljebb a társadalmi ranglétrán a hős, milyen
próbatételeken megy keresztül. Az egész társadalmat küzdőtérnek látja.
A
társadalmi regényben az író saját koráról széles társadalmi tablót fest,
különböző társadalmi osztályok és jellegzetes képviselőik bemutatásával.
Lélektani
vagy analitikus regényben nem a cselekmény a fontos, hanem a főhős belső élete.
A lélekben és az agyban végbemenő folyamatokat, érzéseket próbálja
megjeleníteni.
A
szereplők gondolkodását, cselekedeteit a társadalom, a restaurációs korának
törvényei szabják meg. A vezérlő eszme a pénz, a magas társadalmi pozíciók
elérése, az érvényesülés, a siker, a karrier. A regények hősei törtetők,
sikerlovagok, karrieristák, akik céljaik elérése érdekében készek mindent
feláldozni. Minden áruvá válik, az egyedüli értékmérő a pénz. Mindezek
színhelye a nyugat-európai nagyváros.
Kelet-Európára
a feudalizmus konzerválása jellemző: a nyomor, a rendőrterror, a
kiszolgáltatottság, a megalázkodás. A kelet-európai regényhős kisember,
kishivatalnok: csinovnyik, hazánkban a dzsentri. A regények témája így a
fizikai és a lelki szegénység ábrázolása, a sivárság, a közöny.
A
realizmus a romantikával szinte azonos időben indult, és kölcsönösen hatottak
egymásra. A realista író hősei gyakran romantikusan szenvedélyes, a teljességre
törekvő jellemek, akik nemcsak szembekerülnek az illúziókat nem tűrő
környezettel, de alul is maradnak vele szemben. Nagyra törő elveiket,
személyiségüket kénytelenek feladni.
A
realizmus szemlélete a pozitivista felfogáshoz áll közel, ahol az író csak
hiteles, tudományosan ellenőrizhet tényeket dolgoz fel, s ezek alapján állapít
meg törvényszerűségeket. Mint egy társadalomtudós, úgy tanulmányozta Balzac a
társadalmi réteg- és csoportmozgás, Flaubert a nyárspolgári gondolkodásmód
természetét.
A
realizmus módosulásaként bontakozik ki a naturalizmus
irányzata, ami a természet szóból származik, de nem egyszerűen a természethű
ábrázolást tekintette céljának, hanem a természettudományok módszereinek
alkalmazását. Az irodalomban az epikában és a drámában jelentkezik ez a
filozófiai hatás. Emile Zola alkotta meg a kísérleti regény fogalmát.
Felfogásában az írónak is a természettudósokhoz hasonló módszerekkel kell
alkotnia. A naturalisták hangsúlyozták az ember biológiai-társadalmi
determináltságát. A korban lehetséges mértékig felszámolták a tabutémákat:
ábrázolták a nyomort, a bűnt, a betegséget, a szexualitást.
A
19. század második felében már nincs egységes korstílus. Lényegesen különböző
világképek élnek egymás mellett. S századfordulón alakul ki a szecesszió, amit összművészeti jellegű
stílusirányzatnak nevezhetünk. Elsősorban a szimbolizmus és az impresszionizmus
jellemző rá, melynek többféle elnevezése vált ismertté: új művészet, új
romantika, modernizmus. A szecesszió szembehelyezkedik a pozitivista irányzatokkal,
tárgyköre a halál, a betegség, az erotika, általában a dekadencia. Ez, a
polgári eszményeknek meg nem felelő, a polgári társadalmat illúziótlanul
szemlélő, belőle menekülő magatartásformát képviselő stílusirányzat az első
világháborúig tart.
Híres realista írók:
a
francia: Balzac (1799-1850), Stendhal
(1783-1842),
Flaubert (1821-1880), Zola
(1840-1902)
az
angol: Dickens (1812-1870),
a Bronté nővérek (Emily
Bronté 1818-1848)
az
orosz: Gogol (1809-1852),
Dosztojevszkij (1821-1881),
Tolsztoj (1828-1910), Csehov
(1860-1904)
a
norvég: Ibsen (1828-1906)
A korszak nagy filozófusai: Schopenhauer, Marx,
Engels, Nietzsche, Freud. A filozófiát a mindennapok gyakorlatába vezették be.
Marx és Engels kifejlesztette a dialektikus materializmust A politikai
gazdaságtan elemzésére összepontosítottak. Marx rámutatott a tőkés termelési
mód ellentétes jellegére, ahol a burzsoáziával szemben áll a proletariátus, a
bérmunkások osztálya, akik, mivel nincs saját termelőeszközük, arra van utalva,
hogy munkaerejüket adják el megélhetésükért. Marx elsőként elemezte az
elidegenedés fogalmát.
Nietzsche
a „becsület hiányának” nevezte a korszak törekvéseit, amelynek hajtóereje a
hatalom akarása. Felszólított az értékek átértékelésére.
Freud
az akaratunktól független tudatállapotot analizálta.
A korszak legjelentősebb zeneszerzői: Verdi, Wagner, Gounod,
Brahms, Bizet, Muszorgszkij, Dvorák, Puccini, Mahler, Debussy, Mascagni,
Richard Strauss, Ravel, Csajkovszkij, Sztravinszkij.
Ez a korszak a találmányok diadala
1830: a francia Niepce kifejleszti
a fotográfiát (1888: Kodak-cég)
1840: az orvostudomány forradalma:
étert és kloroformot használnak a betegek műtéti altatására. Pasteur francia
vegyész felismeri, hogy a baktériumok betegséget okoznak.
1847: Thomas Edison feltalálja a
fonográfot, a mikrofont és a villanyégőt
1855: Gustav Bourbet francia festő A
realizmus című kiállítása
1856: Liverpoolban megkezdi
munkáját az első gőzhajózási társaság
1859: megkezdődik a Szuezi-csatorna
építése, melyest 1868-ban adnak át. Ettől fogva Afrika megkerülése nélkül is át
lehet hajózni Európából Ázsiába.
1859: Charles Darwin A fajok
eredetében megfogalmazza a természetes kiválasztódás elméletét: az ember és a
majom közös őstől származik
1866: Alfred Nobel svéd kémikus
feltalálja a dinamitot
1868: Lous Lartet megtalálja a
kőkorszaki cro-magnoni ember csontvázát
1874: Az első impresszionista
kiállítás Párizsban
1876: Bell feltalálja a telefont
1885: Németországban Benz megépíti
a benzinhajtású autót
1889: A párizsi világkiállításra
megépül az Eiffel-torony (328 m magas)
1895: a röntgensugarak alkalmazása
az emberi test átvilágítására
1896: Athénban megrendezik az első
modern olimpiai játékokat
1900: Az osztrák Sigmund Freud kiadja
Álomfejtés című művét
1901: az osztrák Landsteiner felfedezi az
emberi vércsoportokat
1901: az olasz Guglielmo Marconi
bevezeti a Morse-ábécé használatát
1901: a Zeppelin első útja
1902: Enrico Caruso olasz énekes
lemezfelvételt készít
1903: Marie és Pierre Curie
Nobel-díjat kapnak a rádium felfedezéséért
1903: A levegő meghódítása: az
amerikai Wright fivérek megépítik az első repülőgépet
1908: a Ford autó piacra kerül
1919: az első kemény műanyag: a bakelit
kifejlesztése
1911: Amundsen meghódítja a Déli-sarkot
1912: a Titanic katasztrófája (1513 ember
halála)
1913: Hans Geiger feltalálja a
radioaktivitás mérésére szolgáló számlálót
1914: a Panama-csatorna megépítése,
amely az Atlanti-óceánt köti össze a Csendes-óceánnal
1914: kitör az első világháború
A képzőművészet remekei
ÉPÍTÉSZET
A
londoni British Múzeum,
a
londoni Parlament (Gothic Revival – Charles Barry – 1852),
a
londoni Vörös ház (William Morris – Philip Webb – 1859),
a
londoni Kristály palota (Joseph Paxton – 1865),
a
párizsi Sainte-Genevieve könyvtár, majd a könyvtár olvasóterme (Henri Labrouste
– 1875),
a
párizsi Eiffel-torony (300 m magas acél emlékmű, Gustave Eiffel – 1889),
Eugéne
Haussman báró 17 év alatt az egész Párizs arculatát átformálta (pályaudvar,
vásárcsarnok, városháza, opera, közvilágítás, csatornázás, sugárutak).
Bécs
hasonló átépítést élt át. Az 1870-es években Gottfried Semper tervezte a bécsi
Ring három épületét: A Burgtheatert, valamint a Képzőművészeti és a
Természettudományi Múzeumot.
1869-ben
épült a drezdai Operaház, a Zwinger Képtár-szárnya.
Az
eklektika alkotása a pesti Operaház (Ybl Miklós – 1891),
a
budai Halászbástya (Schulek Frigyes – 1919),
a
Parlament (Steindl Imre – 1902).
A FESTÉSZET NAGYJAI:
Ingres: Fürdőző,
Delacrois: A chioszi mészárlás, A
szabadság vezeti a népet
Millet: Kalászszedők
Courbet: a realizmus kiállítása
(1855)
Moreau: Orpheus
Rossetti: Ecce Ancilla Domini
Manet: A balkon, Reggeli a
szabadban, Monet bárkája
Daumier: Mosónő
Renoir: Tánc a Moulin de la
Galette-ben
Frith: A derby napján
Monet: A roueni katedrális
sorozata, A párizsi St. Lazare pályaudvar
Pissarro: A Boulevard Montmartre
Degas: Nagybácsi és unokahúg,
A végszóra várva
Magyarországon
az 1867-es kiegyezés utáni évtizedekre a gyors gazdasági, társadalmi átalakulás
jellemző. Lendületes fejlődés, látványos építkezés mutatja a polgárosodást. 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesülése
révén Budapest világváros lesz. Mindez az irodalmi életben is éreztette
hatását. Újfajta értelmiség és ennek megfelelően kultúra kezdett kialakulni.
A
szellemi életet olyan tudósok neve
fémjelezte a tudományban, mint Eötvös
Loránd,
Kandó Kálmán,
Puskás Tivadar,
Bánki Donát.
A
századelő képzőművészetét
Munkácsy Mihály,
Paál László,
Szinyei Merse Pál,
Ferenczy Károly,
Csók István,
Rippl-Rónai József,
zeneművészetét
Erkel Ferenc,
Liszt Ferenc,
Dohnányi Ernő,
Bartók Béla,
Kodály Zoltán nemesítette.
A
fejlődés azonban nem hozott demokratikus átalakulást, vidéken a fejlődésnek
nyoma sem látszott, az emberek szegénységben éltek. A tudomány, a művészet és
annak intézményei egyre konzervatívabbá váltak, s még a 20. század elején is
elzárkóztak a modern törekvések elől.
Az
új szellemű irodalmi életet elsőként Kiss
József szerkesztésével A Hét című
lap (1890-1924) fogta össze, majd
több kisebb irodalmi lap után Babits
Mihály főszerkesztésével 1908-ban
elindult a Nyugat, ami 1941-ig tömörítette azokat az írókat és
költőket, akiknek fő célja az esztétikai érték megbecsülése volt. A lap
függetlenítette magát a politikai nézetektől, a szellemi szabadságot hirdette.
A Nyugat első nemzedékéhez Ady Endre, Babits Mihály, Juhász Gyula,
Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Móricz Zsigmond, Kafka Margit, Karinthy Frigyes,
Krúdy Gyula tartozott.
A lapot 1929-ig Osvát Ernő, halála után Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Gellért
Oszkár, majd Illyés Gyula
szerkesztette elsősorban a szimbolizmus, az impresszionizmus, a
naturalizmus, a szecesszió irányzatai alapján.
VARGA
ZSUZSANNA
Forrás: Varga Zsuzsanna:
Házi dolgozatok könyve 3. – A realizmus irodalmából – Szerkesztette: Maczák
Edit - ITEM Könyvkiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése