Szomorkodik a méhecske:
Kimosta az ingét,
ökörnyálra terítette,
szél szárnyára kerítette,
s a felhőbe repítette,
mint a könnyű pillét.
Föltekint a bodzafára.
Könnye kőre csorran:
„Cinkemadár, ha arra jársz
,ingecskémre ha rátalálsz,
kapd csőrödbe nyomban
s hozd le nekem onnan!”
Cinkemadár megsajnálta,
szólt a pacsirtának:
„Itt egy kis méh panaszkodik,
inge szélbe kapaszkodik,
valahol a felhőn úszik
lengő vitorlának.
Te ismered azt a felhőt,
mondd meg neki szépen:
eressze le vitorláját,
dobja le a méh ruháját!
Megfizetem fáradságát
Tán a jövő héten.”
Kis pacsirta szárnyát tárja,
s fellegekbe röppen.
Cinke és méh ott lenn várja,
s ím, a méhe habruhája,
mint a harmat a virágra,
lábuk elé csöppen.
Nagyon aranyos versike
VálaszTörlés