Macska vagyok. Pupilládban élek.
Ha nem hiszed, szemhéjad fölnyitod,
szemed sarkából magad is megnézhetsz,
ahogy verőfényedben napozok.
De jobb, ha szemed rám húnyod, úgy nézesz,
legbelőled. Épp nyújtózkodom,
a szempillámmal cirmolászlak. Nem vérzesz,
de fújsz, prüsszögsz és élvezed nagyon.
S most játsszunk mást! Te lész macskapupillám,
én meg – pupillamacskád – épp elinnám
előled lényed: fényed kortyolgatom,
hogy – mancsommal mancsod arrébb taszítván –
elnyúljak a leggyönyörűbb hintán,
halhatatlan hullámú hasadon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése