Arany László (1844-1898) legkorábbi műfordításain és eredeti költeményein is meglátszik, hogy nyelv tekintetében atyjától sokat tanult vagy örökölt. A nyelv erejét és magyarosságát mindenütt érezhetni műveiben; eltalálni törekszik a gondolat vagy érzés valódi hangját, kifejezését, minél hathatósabban. TŰNŐDÉS című ódája, ez első kiadott eredeti költeménye már bizonyságot tesz erről, de még inkább többi költeményei és műfordításai. Mily sikerültek a SOK HŰHÓ SEMMIÉRT és a TUDÓS NŐK fordításának humoros vagy komikai párbeszédeit. A pátosz vagy gúny hangja mily erővel szólal meg a DÉLIBÁBOK HŐSE és HUNOK HARCA több helyén. A kellem és báj már kevésbé van hatalmában, de nem is erőlteti. Érzi, hogy mire van leginkább hivatása. S ez ösztön nála nemcsak ebben nyilatkozik. Atyja balladái, a nagy költ e legsikerültebb kisebb művei, nem csábítják arra, hogy e műfajban kísértse meg erejét. Nem balladát ír, hanem egy pár kisebb költői elbeszélést, mint ELFRIDA és a SZÖKEVÉNYEK, melyek sem tisztán komikai, sem érzelmes vagy éppen tragikai művek. Mintegy középhelyet foglalnak el e kettő között s bizonyos komoly vidámság ömlik el rajtok, mely egészen az ifjú költő sajátja. Atyja költői művei közül leginkább a Bolond Istók hatása érzik rajta, melyben Arany János a byroni humort először vezette be irodalmunkba, saját egyéniségébe olvasztva. László rokonszenvezett a hanggal, de olvasta magát Byront is s többé-kevésbé mindazon költőket, akik hatása alatt állottak. Ő is saját egyéniségébe igyekezett olvasztani e hatást, amit legtisztábban mutat a HUNOK HARCA, melyben a pátosz és gúny vegyülete szokatlan módon nyilatkozik s oly szatírává alakul, aminőt se Byronban, se Arany Jánosban nem találunk.
A DÉLIBÁBOK HŐSE nem szokottabb értelemben vett költői elbeszélés, mely leleményes bonyodalmával kelti föl és köti le érdeklődésünket. A költői elbeszélések bizonyos válfajához tartozik, melyben csak a hős tartja össze az elbeszélés szálait, s inkább belső, mint külső életet rajzol. A humoros és szatirikus művek kedvelik e formát s különböző változatban használják. Itt is a költő nem annyira eseményeket összpontosít hőse körül, mint inkább z események, a külvilág hatását rajzolja hőse kedélyére, mely fokonként nagy változásokon megy át. A hős, Balázs, oly ifjú, aki a Bach-korszakban nevelkedik föl, mint jogász szerepet játszik társai közt, de nem az egyetemen, hanem a kávéházakban és a demonstrációk terén; bizarr lélek és jó szív, nagy aspirációk és üres ábrándok, a tettvágy és csekély belátás keveréke, könnyen lelkesülő s hamar kihűlő természet, aki sokba fog és semmit sem végez. Meghasonulva tanulótársaival, egy színész tanácsára drámaírásba fog, elindul tanulni az életet,mintákat keres drámájához s belé szeret úgy leányba, azonban a nemzeti demonstrációk napjaiban ország- és világboldogító ábrándok ébrednek föl benne, Garibaldihoz szökik, részt vesz hadjárataiban, majd csalódva, bebarangolja Európát, később visszatér szabaddá lett hazájába, a politikai élet küzdelmeibe merül, de megundorodva s hazafiság köpenye alatt rejtőző romlottságtól, falura vonul, találkozik régi kedvesével, aki már férjhez ment, ittas állapotában föléled kialvó szenvedélye és egy vele szemben elkövetett brutális tette végre önmagából is kiábrándítja és elfásul.
Byron hőseiben rendesen önmagát rajzolja, Chile Harold egészen ő, Arany János Bolond Istók töredékében ifjúságát tárja elénk. De vajon Arany László hőse, Balázs, ő maga-e? Bizonyára nem. Ő a hatvanas évek ifjúságának egyik típusát rajzolja hősében. Akkor lépett ő is az életbe, jól ismerte társait s az akkori politikai és társadalmi viszonyokat, melyek élénk benyomást tettek reá. Társai reményeiben, álmodozásaiban eleinte ő is osztozott, de nem követte őket, hamar kiábrándult s a részvétből melyet személyek és lelkesülésük iránt érzett s a csalódás keserűségéből, melyet hiú küzdelmük hátrahagyott, fakadt ki humora.
Ezt vitte bele művébe s ennyiben játszik szerepet abban alanyisága. Másfelől olasz-é s angolországi útja benyomásait hőse élményeibe olvasztotta s némely reflexióit vele mondatja el. De a jellemre és tettekre nézve semmi közösség sincs a költő és hőse között. Nagyrészt tárgyilagos rajz lélektani erős vonásokkal, melyeket a humor még inkább kiemel. Balázs alakjára s a vele kapcsolatos korrajzra nagy gond van fordítva, de azért egy pár mellékalakot elevenen emel ki néhány biztos vonás. Ily sikerült részek Etelka ébredő és kialvó szerelme s a Tisza-zugi társaság falusi vigalma.
Mindezt a maga idejében elismerte közönség és kritika egyaránt, de a mű bevégzésére nézve megoszoltak a vélemények. A befejezést némelyek elhibázottnak tartották. Balázs brutalitása visszatetszett s azt mondották, hogy a mű hasonlít egy szépen csergedező patakhoz, mely végre posványba vész. Ez ítélet csak akkor lehetne igazolt, ha a költő egy nagyobb korrajzot, hőse egész életét felölelő elbeszélést akart volna írni, mely tragikai módon vagy kiengeszteléssel is befejezhető. De célja nem ez volt. Ő a kornak csak egy kis epizódját akarta megírni egy magyar ifjú alakjában, aki csalúton kergeti eszményeit, hamar bevégzi pályáját s kit nemcsak a világ ábrándít ki, hanem önfeledt, ittas állapotában elkövetett saját brutális tette is. A kiábrándult eszményiesség könnyen követ el ilyet, mert a végletek érintkezni szoktak. Balázs élete posványba vész, de ez természetes következménye az előzményeknek s a költő mintegy kényszerítve volt ily befejezésre.
Gyulai Pál
(* Gyulai Pál Arany László özvegyének megbízásából közrebocsátotta az elhunyt költő összes költeményeit. Az elébük írt remek előszóból közöljük ezt a részt.)
Forrás: Tanulók Lapja 6. évf. 3. szám, 1899. jan. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése