Ábrányi Emil (1850-1920): A tornázó fiatalsághoz

 

Magyar ifju, a ki könnyü kedvvel
Izmodat vig tornán frissited fel,
Jó uton jársz s munkádért dicsérlek:
Üde testben szép, szabad a lélek!

Lebbenj, szökdelj, állj versenyre bátran!
Ércz-izmok közt, ruganyos bordákban
Ugy nyugodjék ifju lelked éppen,
Mint a kardvas edzett hüvelyében.

Izmos karral, tiszta szivvel, fővel:
Magyar ifju, élj jól az idővel!
Tested játszi küzdelmekre fogva:
Békés tornán gyüjts erőt karodba!

Nem tudom én meddig tart a béke.
Meglehet, hogy nemsokára vége.
Akkor aztán menj komoly csatára,
Harczi kürtök harsány hangzatára.

Csak játék lesz véres harczba menned!
Az az erő a mi meggyült benned,
Ugy csap majd le az egész világra,
Mint a felhők összegyült villáma!

Forrás: Tanulók Lapja 3. évf. 23. szám, 1896. jún. 7.