Tóth Kálmán (1831-1881): Egy költő mellett

 
Nézem dalaidat lelkemnek szemével,
Fejem zug, szívem ver, és elborít a láz -
Nem merlek vizsgálni, nehogy megőrüljek,
Mint egy istenséget kutató csillagász.
Érezem lelkednek mindenhatóságát,
De a nagy egészet nem fogom föl benned…
Egy egy dalban nézlek, és úgy értelek meg,
Mint egy kis kenyérben a megváltó testet.

Sokszor sötét vagyok – előveszem könyved,
S rám ragyog ezer nap, - nem ezer, milliom!
Sokszor hitetlenül megtagadok mindent,
Hanem a te dalod szent évangyéliom.
Hitet, lángot adsz te… hol is születhettél?…
Azt beszélik sokan, hogy a Kis-Kunságban,
Meglehet hogy úgy van… de én azt gondolom;
Egy új Hóreb völgyén, csipkebokor lángban.

Szebb a te bánatod mint másnak öröme,
Szebb a te örömed mint másnak szerelme…
És a te szerelmed?… oh ennyi fény előtt
Elsápad minden sziv, megvakul az elme -
Sokszor gondolkozom szerelmes lelkedről:
Mielőtt beléd szállt valjon mi lehetett?…
Gondolkozom… talán forró tüzes dicsfény
A nagy alkotónak koronája felett.

És még holmi piszkos istentelen ajkak
Másokkal mondanak egyformának téged!
Szelid fiu vagyok – de hogy ha ezt hallom,
Szinte fogam csattog, majd megesz a méreg.
Én nem is tudom hogy mikép beszélhetnek
Kis tó mellett fekvő hideg porszemekről,
Meg egy határtalan tengerrel övezett
Egész égig nyuló tűzokádó hegyről!

De hadd beszéljenek!… hisz én nekem azért
Egy hangod másoknak mindenével felér,
Páratlan csalogány a dalok kertjében!
Szétpattant üstökös a költészet egén!
Összetörném lantom ha tiedre nézek,
Hanem az vigasztal, az vigasztal nagyon:
Hogy a csalogánnyal sokszor egy bokorban
A leghangtalanabb madárka is dalol!

Forrás: Délibáb Nemzeti Szinházi Lap. Első félévi folyam Május 8. XIX. sz.  Felelős szerkesztő és kiadó Tolnai gróf Festetics Leo. Főmunkatárs Jókai Mór. Pest, Emich Gusztáv Könyvnyomdája Pest, 1853.