Tóth Kálmán (1831-1881): Szenvedő leánynak

A vad zivatarból síró esti szellő,
A szilaj fiúból csendes remete lett…
Imádkozom mélyen, hol senki sem látja,
Imádkozom most egy széttört oltár felett.
Romokban találtam én ezt a szent képet,
De egy mennyei fény most is ömlik rája…
Légy megüdvözölve szomorú dalomtól
Titkos szenvedések szép halvány leánya!

Nem szenvedélyekkel közeledem hozzád,
Nincs az én szivemben mostan semmi földi -
Egy szelid fájdalom, csendes, hervasztó bú,
Ez az egész, a mi lelkemet eltölti.
S leng fölötted lelkem, mint fáradt fuvalom
Ki nem virulhatott bús tavaszi tájon…
Oh úgy szeretem én az elnyomott tavaszt,
Olly nagy szeretem… szeretem, és szánom!

Csendes borongásom kivisz a pusztákra,
Feledni akarnék… völgyben foly a patak…
Egyszerre a szívem erősebben dobog,
S fölnézek a hegyre,  hol a forrás fakad.
Tégedet kereslek szép szenved gyermek!
Mert a futó patak gyöngyökkel volt tele…
Azt gondoltam, hogy fenn a forrás fejénél
Ezen szép gyöngyöket te sirtad úgy bele!

Elhagyom a forrást, hogy elfeledjelek…
Nagyon fáj én nekem a te bús emléked -
Földre sütött fővel tapodom az avart,
És czéltalan utam rengetegbe téved.
Halvány virágokat látok az erdőben,
S újra nézem: az én szép szenvedőm hol van?…
Lásd! Én azt gondolom, hogy a halvány virág
A te titkos, fojtott sóhajodtól ollyan!

Nem szóltál te nekem soha fájdalmidról,
Hisz találkozásunk is olly rövid vala!
Hanem beszélt nekem egész történetet
Fekete szemednek két bágyadt csillaga.
Szép magas homlokod az istentől csupán
Szenvedőknek adott dicssugárban égett…
S ihletett érzésem teremtő művész lőn,
Szivembe festette szép halovány képed.

Ha már képed birom add át fájdalmid is…
Mondd el… oh én tudom, hogy részt veszek benne -
S így kettős fájdalmam talán megadja azt,
Miért szivem annyit, s hasztalan esenge.
Lásd, én úgy sem tudom azt, hogy mi az  öröm
Nehéz volt én nekem örökké az élet..
Ismertesd meg velem halálom óráján - -
Boldog leszek, hogy ha meghalhatok – érted.

Forrás: Délibáb Nemzeti Szinházi Lap. Első félévi folyam Martius 27. XIII. sz.  Felelős szerkesztő és kiadó Tolnai gróf Festetics Leo. Főmunkatárs Jókai Mór. Pest, Emich Gusztáv Könyvnyomdája Pest, 1853.