Lévai József (1825-1918): Egy kisasszonyhoz

 
Szeretem én a kisasszonyt szörnyen,
Nekem már azt elhiheti könnyen,
A szemembe alig alig nézett,
Mégis jaj beh megigézett.

Gyémánt ragyog a maga szemében,
Ragyog pedig éjjeli sötétben,
Aranyat ér minden pillantása,
Oh csak én rám szórná azt, ne másra.

Rubinból van picziny ajka vésve,
Csengő ezüst annak csevegése,
Mindig játszik a mosolygás rajta
Rubinnál is gyönyörübb az ajka.

Termetének nincs e földön párja,
A liljom is elbámul ha látja.
Hát még csókja hát még ölelése!
Drágábbat már nem adhat az ég se!

Oh csak ennyi drága szépség mellett
Megláthatnék még egyet – a lelket;
Oh csak egyszer nézhetnék beléje,
Mint nézek a csendes tó vizébe!

Nem lesz enyim a kisasszony, látom;
Föl se veszi, akárhogy imádom,
S szerelmemnek viharszárnya nincsen,
Hogy magammal ragadjam repitsem.

Megosztanám vele sok jószágom,
Itt a földön és a más világon
Éltem, vérem és nagy szegénységem
És ha lenne – hirem, dicsőségem.

No de eljön, a ki jobb lesz mint én,
A ki mindezt megigéri szintén.
Nem is gyalog jön, hanem lóháton,
Kaczki legény itt a csereháton.

A boldogság vadon terem nála,
Van sok földje, bora, pálinkája
S hogy pohara csordulásig teljék,
Egyedül csak szép feleség kell még.

Lánggal égő szerelmének tárgya
Sallangos ló, agár, pipa, kártya,
Szerelméből a mi maradék lesz,
Az talán tán a kisasszonyé lesz!

Forrás: Délibáb Nemzeti Szinházi Lap. Első félévi folyam Junius 5. XXIII. sz.  Felelős szerkesztő és kiadó Tolnai gróf Festetics Leo. Főmunkatárs Jókai Mór. Pest, Emich Gusztáv Könyvnyomdája Pest, 1853.