Az én lelkem magányos zöld mező,
Alföldi róna, méla pusztaság,
Mellyen tenyész igénytelen dalom,
E sok könyharmatos kis vad virág.
Nem ápolá kertész szorgalmasan
Ugy nőttek ők, mint természet adá;
Ébreszté, az érzelem-napsugár
S az ábránd délibábja ringatá.
El eljárok néha virágokért
E nagy mezőre, hol merenghetek
S kiválogatva a tarkábbakat
Szerettimnek bokrétákat szedek.
De minden eltörött levél után
Sohaj száll; mert ha e virágokat
Leszedtem – majd az ébredő tavasz
Hoz-e helyettük ismét másokat?
Forrás: Délibáb Nemzeti Szinházi Lap. Első félévi folyam. Felelős szerkesztő és kiadó Tolnai gróf Festetics Leo. Főmunkatárs Jókai Mór. Pest, Emich Gusztáv Könyvnyomdája Pest, 1853.
2026. jún. 24.
Majthényi Flóra (1837-1915): Vad virágok
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése