Lévay József (1825-1918): Siralomház

 
Nincs több a világon ollyan szomorú ház,
Nincs ollyan keserves, mint a siralomház.
Hej! Mert a ki egyszer annak a lakója
Sirathatják már azt, mintha meghalt volna.

László, Barna László! Mibe keveredtél,
Hogy e háznak e is lakosává lettél?!!
Jaj neked szegény rab s még inkább jaj annak,
A ki téged szólit szerelmes fiamnak.

Ételt italt hoznak, hogy kedved betöltsék,
Bőven lakozhatol, másoké a költség…
Mind ott áll előtted, régen is áll már ott,
A sok jófélébe villádat se mártod.

„Szerencsétlen voltam világéletemben,
Erős mérget ittam édes szerelemben,
Tulajdon vérem is rosz volt én irántam,
Még az ág is huzott, akármerre jártam.

Jövel értem halál! Készen vagyok, látod,
Szivesen elhagyom ezt a rosz világot;
Az élet már nekem csak egy rövid álom,
Jövel szabaditóm, jövel én halálom!”

De a ki az ajtón belépett e szóra,
Nem a halál, de egy öreg asszony volt a…
Egy szót sem szólhatott, megállt minden vére,
Elájulva omolt fia kebelére.

„Édes anyámasszony! Ébredjen föl kelmed,
Hiszen azért ugysem kapok én kegyelmet,
Végem van már nekem, nyugodjék meg rajta,
Mintha csak ez volna isten akaratja.”

Anyját vigasztalná mostan is, ámbátor
A maga könyje is omlik, mint a zápor.
Kínos vigasztalás! Alig alig birja,
Kínosabb ez neki, mint a halál kínja.

„Omolj össze még a Pipagyujtó csárda!
Szórjon el a szélvész milliom határba,
Pusztuljon el benned a végső karó is,
De még azt kivánom, maga a zsidó is!”

Szegény Barna László tovább is beszélne,
Ha a lovas szekér itt nem volna érte,
A város végéig viszik rajta épen,
Azután nem ül ő soha több szekéren.

A tenger-népség közt ott van édes anyja,
Nem hallik a zajban zokogó siralma,
Sürün dobog szive, gyakran pillant hátra,
Szegény asszony! Ő a fehér kendőt várja.

Várja lobogását egy fehér kendőnek,
Mellyel tán utánok kegyelmezni jőnek,
S a lobogó kendőt addig addig várja,
Hogy Lászlónak immár nincs szüksége rája!

Forrás: Délibáb Nemzeti Szinházi Lap. Első félévi folyam Május 15. XX. sz.  Felelős szerkesztő és kiadó Tolnai gróf Festetics Leo. Főmunkatárs Jókai Mór. Pest, Emich Gusztáv Könyvnyomdája Pest, 1853.