Szép Ernő (1884-1953): Ezüst napsütésben

Bámulom, hogy indul
Hogy száll lefele
Emitt is, amott is
A fa levele,

Mint az uj pillangó
Ijedez, haboz,
Mint a ballerina
Fordul, hajladoz.

Mind a szökött csillag
Rézsut úgy inal,
Mint hó hull december
Lágy álmaival.

Ezüst napsütésben
Havaz az arany,
Boldog az én lelkem
Vagy boldogtalan?

A veréb, a cinke
Hová tünhetett,
Szellő se zavarja
A szent ünnepet.

A sóhajom én is
Ugy tartogatom,
Nem merek moccanni
Ezen a padon.

Forrás: A Reggel VII. évf. 33. szám. Budapest, 1928. július 30.