Miklós Jutka (1884-1976): Uram, miért?

 
Uram! Mért teremtettél nőnek?
Ezer kétellyel küzködőnek.
Erős lélekkel, gyenge testtel,
Vállamra rótt súlyos kereszttel.
Erőtlen, gyáván, dideregve
Bábeli zürzavarba vetve
Ahol könyök könyököt ér,
S a vad jelszó: Kenyér! Kenyér!

Uram! Mért teremtettél nőnek?
Minden reggel szárnyaim nőnek
S alkonyra letöri az élet.
Uram, perbe szállok tevéled!
Mért adtál elpiruló arcot?
Lehet így megküzdeni harcot?
Mért adtál mimóza-lelket
Mely egy lehelettől megreszket?

Miért küldtél hófehér mezbe,
Vad lőporfüstös ütközetbe?
Lehet itt fehéren maradni?
És győzni? Diadalt aratni?
Vae victis. Jaj a legyőzöttnek!
- Uram! Mért teremtettél nőnek?

Forrás: A Reggel VI. évf. 22. szám. Budapest, 1927. május 30.