Keleti Arthur (1889-1969): Három kis vers

TITOK

Az elkövetkező napok bezárt szobák
s én félőn nézek minden uj küszöbre,
mi van a néma részkilincs mögött…
egy leány talán, ki értem sir, kiért vagyok,
vagy csak magam s egy ágy, amelyben meghalok.

S néha a zárban már a kulcs csörög,
az ajtó úgy vár s én nem merek benyitni,
mi van a néma rézkilincs mögött?

BÁNAT

Régi ékszer énrajtam a bánat,
a legdrágább most nékem e világon,
úgy vigyázok rá, ápolom, becézem,
mégis féltem, ó, bizonyos halálom,
mint fonnyadt kézről halvány aranygyűrű,
úgy hullik majd le elhervadt szívemről,
és elgurul, hogy meg soh’se találom.

JÁTÉK

Itt jársz előttem és oly messze vagy,
már nem ismersz,
s még nem tudom, ki vagy:
mégis oly büszkén lépkedek utánad,
mint hercegasszonyok után,
kik a déli napban gyalog sétálnak,
az aranyszerszámos, két pejlovas fogat.

Forrás: A Reggel VI. évf. 27. szám. Budapest, 1927. július 4.