Vöröss Lajos (18.sz. vége -19. sz. eleje): A muzsához

Muzsám lágy tüzeddel oly gyengén égeted
Szivemet; a miglen lantodat pengeted;
Hogy minden hangzása ujjabb tüzet adván,
Akaratom ellen Te hozzád ragadván,
Kelletik engednem hatalmas erődnek,
Mint egy a bájolást hozó éneklődnék,
Ha egyszer raboddá tehetz, gyöngyörüség
Miden tetted tárgya tsak az igaz hűség.
Tsak te vezetz engem Magános Édenben
A hol elégségeet találok mindenben;
Te gyujtasz Hazámhoz szent tüzet szivemben;
Te adsz öröm érzést minden lépésemben;
Általad buzognak Testemnek erei,
Általad virulnak életem idei,
Te viszel a hives  hárfa árnyékába
Édes andalgásba merülve, folytába
Egy zuggó tsermelynek tsendes habzásához
Virágos partjának pázsintos tájjához.
Ha eped a szievm szomoruságában,
Sir, zokog, kesereg, olvad bántjában,
Te jösz kegyes karral a barátság veled
Szárnyaid fedezvénengem s azt öleled,
Lantodat ált’ adod aztat által vévén
Kevéssé pengetem minden bum letévén
Dőlök az örömnek özönes öblébe,
Ferdek Castalius izesült vizében.
Ha az irigységnek komorodott Vádja,
Rám dühös fullánkját mérgessen okádja:
Te jelen vagy mindjárt igazság tükrével,
Amaz arany időt hozó szent békével,
Kimentesz éltemnek veszélyei közzül
Mutatz hiv mentséget barátság eszközül.
Igaz; Rabod vagyok azt ugyan megvallom,
De hogy az lehessek, magamnak javallom
Nem a haszonvétel, és a’nak rut sárja
Hajlandó sivemet kebeledhez zárja.
Hanem a Barátság nyájas enyelgése,
És a szivre ható Cyterád Zengése,
Bajolja szivemet annyira Tehozzád,
Oszlékony Örömem mert Tsoportra hozád
Oh kedves Bilintsek! Mivel ilyel bírok,
Öröm könnyeimtől melyjem ázik sírok.
Jövel tehát Muzsám! Tégy jót hogy immár a
Szegény tanitványod kezdjen valahára
Danlani, jöjj, hozzád maga a lantodat,
Hogy így így érezzem Anyai voltodat,
Ápolgass jótékony, és Baráti karral,
Tegyed mind ezeket egy szegény Magyarral.

Forrás: Vöröss Lajos: Érzékeny versek. Pesten, Trattner János Tamás betüivel és költségével 1817.