Híres főrend nemzetében,
Nincsen hiba termetében,
Jól hordozták, jól nevelték,
Volt is okok, hogy kedvelték:
De nem tetszik, tudom mért.
Tiszta szeme s ábrázatja,
Tejbe mártott arculatja,
Hol rózsák is elmulatnak,
Egybe kevert színt mutatnak:
De nem tetszik, tudom mért.
Magasan költ nagy homloka,
Sugár cédrus ép dereka,
Vállát veri szög hajával,
Hajnal hasad ajakával:
De nem tetszik, tudom mért.
Lovát Marc úgy nem ugratja,
Jobban, mint ő, nem forgatja,
Mint az evet felültében,
Meg sem mozdul lágy nyergében:
De nem tetszik, tudom mért.
Táncos, elmés, emberséges,
Törvénytudó, mesterséges,
Jámbor, józan, mértékletes,
Takarékos, kellemetes:
De nem tetszik, tudom mért.
Kedvlegelő nyájassága,
Szívébresztő vidámsága,
Teljes öröm barátsága,
paradicsom társasága:
De nem tetszik, tudom mért:
Mert hamisnak mond, azért.**
(* Mind a három codexben: Oda respondens.)
(** Némely másolatokban, miket Révai használt (I. II-od. Kiad.) e két dal e g y páros éneket képez, melyben a két szerető, Hippolytus és Phaedra váltva éneklik versszakaikat, s végül közösen ezt:
Nincs e földön oly ékesség,
Nem is lehet oly deliség,
Melynek nem volna homálya,
S nem látszatnék rút hiába:
Azért nem kell, noha szép,
Mert méreggel írott kép.
Később, mint Faludi saját kézirata, s a Kaprinaié és az academiáé is, mutatja, igen szerencsés gondolattal, külön választotta, s még szerencsésben, e közös zárszakot elhagyta. E fanyar felfogás egy a világtól elvonult bölcsé lehet, de nem két kötődő szerelmesé, kiknek annyi okuk van egymást imádni – hacsak ezt is kötődésnek nem vesszük.)
Forrás: Faludi Ferenc versei . Ötödik kiadás Toldy Ferenc által. Pest, Emich Gusztáv sajátja 1854.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése