„A régiekből ide hozzám,
Kik éve együtt harczolunk;
Miért alunnók át az éjt,
Ha nem virad több hajnalunk?…
Ma még igyunk!… jó bort ide,
Éltessük a magyar hazát!
Hadd mondja holnap a világ:
Voltak; hős volt mindegyike!
Jer zászlóaljunk bokrétája,
Jer közelebb szép hadleány
Mindössze sem sokan vagyunk,
Hadd járja csók a bor után.
Pár óra még, s e hült ajak
Hazám földjét csókolja meg…
- Kiáltsatok majd többiek
Helyettünk: éljen a haza!
Mit ér az a mit eddig éltem?
Mi hozzá e pár pillanat?
Halhatnék csak még egyszer így,
Elhagynám menyországomat!
Élet, kibékülök veled,
Kibékülök halálomért,
Áldlak hazám e szavadért:
Volt; nagyobb hőst nem szülhetek.”
Virad, föl, föl! Mi haszna várnók,
A fejlődő nap sugarát;
E csatatér hozandja meg
Hazánk éjének hajnalát.
Sugára lesz vérünk tava,
És napja összes sebeink.
Hadd mondják el testvéreink:
Ők voltak, és él a haza!”
Forrás: Esti lapok. Szombat, Junius 9. 1849.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése