Szász Károly (1829-1905): Honvéd és huszár

 
Szuronyt szegez a honvéd s merészen
Magas létrán felebb felebb halad.
Nyugtalanul tomboló ménén ül
A huszár az ostromlott fal alatt.
Keresi a honvédnek szuronya
Hol a német áruló kebele. -
A huszár is kivonta a kardját,
S fáj neki hogy int mit vágni vele.

Csak hogy meg nem vesz szörnyü érgében.
Szégyene is, irigység is bántja.
„Most látom még, hogy te is csak jó vagy
Valamire, ebatta bakája!”
A honvéd meg, a megmászott falról
Nem teheti, hogy le ne tekintsen.
„Szegény huszár, nem jöhet utánom
A lovával, - sajnálom biz isten.”

És előre, és miénk a vár, és
A honvédé az egész dicsőség
Sír a huszár boszujában; lova
Fület hegyez és busan nyerit még.

Forrás: Esti lapok. Szombat, 7. Junius 9. 1849.