Ismeretlen szerző: Batthyány

 
Ott állott Batthyány
A vérbirák előtt,
Kardra termett karja
Csörgő lánczok között.
Lépő lába, mellyet
Ezrek követnének,
Alig birja sulyát
Nehéz bilincsének.

Ha már lekötétek
Rabszolga módjára,
Tettetek vón’ lánczot
Büszke homlokára!
Tettetek vón’ lánczot
Szabad szellemére,
Parancsolni szokott
Átható szemére.

Ott állott Batthyány,
Most is még a régi;
Büszke cser, melly fejét
Felhajtja az égig.
Halvány biráira
Csak egy pillantást vet,
Hallgatást parancsol
Ez az egy tekintet.

„Ti vagytok biráim?
- Igy beszél hidegen -
Ilyen itélőszék
Nem parancsol nekem.
Kérdhettek. Felelni
Egy szót sem fogok rá.
- Egyetlen egy birám:
Egész Magyarország!

Hanem, ha úgy tetszik,
Kihallgatás nélkül
Elitélhettek, és
Megölhettek végül.
Illik is hozzátok
Az illyen ítélet.
- Orgyilkosok előtt
Mi egy szabad élet?”

Ott áll még Batthyány,
Nem szól, csak néz körül.
Sápadnak a birák,
Vérök megáll, elhül.
Fel se mernek nézni,
Ennek az embernek,
Itélnek, - de halált
Mondani nem mernek.

Forrás: Esti lapok. Szerda, 3. május 2. 1849.