Tompa Mihály (1817-1868): Galamb-posta

 
Bérczi vára ablakán
Néz a tájra szép Jolán:
Itt halom, völgy, rengeteg -
Ott kalászok rengenek;
A csillámló folyamon
Zúg, tajtékzik a malom;
Zöld, virágos rét s lapály -
Legelőkön fürge nyáj.

Függ a váron annyi szem:
S büszkén áll az odafenn!
Annyi szív ver lázasan:
S a tündérkép messze van!
Nem szeret még szép Jolán,
de keblében, homlokán
Merengésnek fényköde…
Hajnal a nap hirnöke!

És fölnyitván ablakát,
Melyet rajta kibocsát:
A galamb száll – mindha a
Kiküldő vágy szállana.
Távol jár egy percz alatt,
Tiszta, félénk, hű, szabad,
S álmadozva turbikol…
- Mily választ fog nyerni, s hol?

Megtér – s olvas asszonya
A levélből, mit hoza:
’Jer, osztozzál meg velem
Hatalmamon, fényemen!
Rád gyöngy, gyémánt és arany
Lesz halmozva pazaran!
S a föld, lábad melyre lép,
Bársonytól lesz lágy elébb!’

’Drága füst, ír és kenet
Illatozza a leget,
Fürdődnek a víz merül
Ifjitó kut medribül,
Más földövnek birjad itt
Madarát, virágait;
Lesz kerted, sólymod, lovad,
S száz rabnőd, ki szót fogad!’

Bérczi vára ablakán
Követére vár Jolán;
Másod ízben küldve ki,
Ilyen választ hoz neki:
„Föl-föltünél égi fény!
Borongásim föllegén,
Mely lelkem beárnyalá…
Jer, keblemre szállj alá!”

„Meddig a vész szárnya bir,
Távolabbra száll a HIR;
Napot, holdat, csillagot
A dicsőség tulragyog.
Neved zengő lantomon
Századokon hordozom,
S fénybetükkel írva föl:
Él s örökre tündököl!”

Bérczi vára ablakán
Nyugtalan néz szép Jolán;
Várja a hű madarat…
Harmadízben hol maradt?
Vajh, méltóbb út lesz-e ez?…
Még egy percz – egy gyönge nesz,
A galamb keblén piheg,
S a kérdést így fejti meg:

„’Árnyas völgyben áll lakom;
Csend van, és nem nyughatom!
Sebet kaptam a csatán…
Búsul rajtam agg anyám,
Ingadoz lelkén a hit:
Mosolygó nőt látni itt,
S elvész, mellyel várva volt:
Szerelem és anyacsók!

Virágos föld, tiszta ég…
S véled milyen volna még!
Kincset, fényt nem adhatok,
Szívben leszünk gazdagok!
Szép lesz megfelezni majd
Boldogságot, házi bajt…
Jer, valósítsd meg magad
Ez édes, szép álmokat!”’

Elmerengve, szép Jolán
Nem néz már ki ablakán;
És sováran annyi szem
Nem függ várán odafenn;
Gyors galambja is pihen,
Kicsit ápol fészkiben;
Ott, hol tölgyek, hangafák
A völgyet beárnyalák,
s lágy viz-csorgást hallani:
Telnek boldog napjai.

Forrás: Magyar hölgyek naptára 1856. szökő évre. Szerkeszti és kiadja Császár Ferencz. Pest, 1856. Beimel J. és Kozma Vazul könyvnyomdája – Aldunasor, kegyesrendiek épületében. -