Losonczy László (1812-1879): Egy jó barátomnak

 
Rózsa voltál, rózsa ágon,
Legboldogabb a világon;
Mig diszlettél, míg virultál,
Mig az ágról le nem hulltál.

Szeretted a kis madarat,
Ápolgattad bokrod alatt,
Csíz volt bár, vagy fülemüle:
Szíved neki megörüle!

Hány szép lepe repült feléd!
Csókjaiban kedves leléd.
Oly soká, oly gyöngédeden
Tartogattad kebeleden!

Ép itt volt  a baj, a bibe,
Hogy befogadtad ízibe.
Az a sok csók torkodra forrt,
Leforrázta a rózsakert!

Tavasz után eljött a tél,
Virág voltál s kóró lettél.
A mely rózsa korán nyílik,
Korán is elvirágozik!

Forrás: Gombostű-naptár  hölgyek számára. Szerkeszti: HAJNALKA. Ötödik évfolyam. Pest, 1867. Emich Gusztáv kiadványa.