Németh János (19. sz.): Elfordulnak

 
Elfordulnak majd a földről
Szemei a kéklő égnek;
Szerelmem! Az én szemeim
Örökké csak reád néznek.

A nap felvonja sátrát
A föld elé, s messzebb hala
Az én lelkem mind örökké
Veled érez, veled marad.

A természet levetkezi
Büvölő ékes öltönyét.
Az én szívem s érzelmei
Mind örökre csak a tiéd!

Elnémulnak a szép dalok,
Elcsöndesül erdő, liget.
Én osztom változatlanúl
Fájdalmidat s örömidet.

Szeretlek s szeretni foglak,
Ezen és a másvilágon;
Mindörökre üdvösségem!
Mindörökre boldogságom!

Forrás: Gombostű-naptár  hölgyek számára. Szerkeszti: HAJNALKA. Ötödik évfolyam. Pest, 1867. Emich Gusztáv kiadványa.