Állj előmbe, rózsám, hadd búcsúzzam tőled,
Ha el nem búcsúzom: bujdossunk el ketten!
Vagy meghalok érted,
Vagy enyimmé tészlek,
Édes szivem!
Fekete két szemed mire csalt meg engem?
Gyenge szép termeted mire dobott engem?
Vagy meghalok érted,
Vagy enyimmé tészlek,
Édes szivem!
Ne menj el galambom, ne röpülj el tőlem,
Jőjj vissza madaram, szállj bé ablakomban!
Vagy meghalok érted,
Vagy enyimmé tészlek,
Édes szivem!
Ha elmégy is szivem, csak hozzám igaz légy!
Igaz szereteted hamisra ne fordítsd!
Vagy meghalok érted,
Vagy enyimmé tészlek,
Édes szivem!
Forrás: A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 151. l. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése