Megégett Ráczország… (virágének)

 

Megégett Ráczország, megmaradt három ház,

Egyik a császáré, - másik a királyé,

Harmadik pediglen kedves szeretőmé.

 

Most jöttem Budárúl – nem tudok magyarul:

Csillagom Katiczám tanits meg magyarul!

Csillagom Katiczám tanits meg magyarul.

 

Bánatos szivemre nagy fájdalom szállott:

Mert az én édesem tőlem eltávozott,

Mert az én édesem tőlem eltávozott.

 

Szerencse balkézzel poharát nyújtotta,

Szomoritó borát vélem megitatta –

Keserves szivemet búval újitotta.

 

Igyefogyott fejem vigasztalást nem vár,

Nem újul énnekem több tavasz és több nyár,

Keseredett szivem mindholtig búban jár.

 

A mitől leginkább éltemben rettegtem:

Szintén azon tőrben véletlenül estem,

Szintén azon tőrben véletlenül estem.

 

Homályba vig napom véletlen borúla,

Kedvem hajnalára rút felhő tódula –

Istenem teremtőm: ne hagyj igy vesződnöm!

 

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 156. l. – Bp., 1903.