Kegyelmes Isten, kinek kezében
életemet adtam,
Viseld gondomat, vezérld utamot,
mert csak rád maradtam.
Gyermekségemtűl fogván egyedül
csak tetőled vártam,
Mint Atya után fiú kiáltván
könyörögvén jártam.
Most is csak benned reménségemet,
Uram, helyheztettem,
Magam rád hattam, s rád támaszkodtam,
te alád vetettem.
Mi hasznod benne, hogyha veszélre
jutok kétség miatt,
Kit fiad által hozzád váltottál
mint fogadott fiat?
hallgass meg azért te nagy nevedért
én könyörgésemben,
Mutasd meg jódot, sok áldásidot
az én szerencsémben.
Add meg énnekem én reménségem
szerént való jódot,
Áldd meg fejemet, ki bízik benned,
viselled gondomot.
Az szép harmatot, miként hullatod
tavasszal virágra,
Sok jódot Uram, úgy hullasd reám,
te régi szolgádra.
hogy mind holtomig szüvem legyen víg,
téged magasztalván,
Mindenek előtt s mindenek fölött
szent nevedet áldván.
Ezeket írám az tenger partján
Oceanum mellett,
Kilencvenegyet mikor jedzettek
másfélezer felett.
Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei
- Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése