Pusztában zsidókot vezérlő jó Isten,
Ki előttök mentél tüzes oszlopképben,
Igéret földjére vezérelvén szépen,
Kalauzok voltál minden szerencséken;
Te adtál csillagot három szent királnak,
Vezérül is angyalt ifjú Tóbiásnak,
Heródes előtt futó szűz Máriának,
Te voltál vezére minden szarándoknak;
Könyörgök, nekem is hogy légy már vezérem,
Mert ím bujdosni űz nagy bú és szemérem;
Én Istenem, ebben ne vesszen el vérem,
Őrizz meg gonosztúl, felségedet kérem.
Építs fel elmémet az jó bölcsességgel,
Szüvemet peniglen hittel, merészséggel,
Bujdosó fejemet törödelmességgel,
S te adtad lelkemet buzgó könyörgéssel.
Jártamban költömben hogy csak reád nézzek,
Búmban, örömemben, reád figyelmezzek
S jó, gonosz szerencsét csendeszen viseljek,
Soha semmi helyen el ne felejtselek,
Hogy bujdosásom ideje tölte után
Én édes hazámban térjek esmeg vígan,
Mindazokat jó egészségben találván,
Az kik szomorkodnak éntűlem búcsúzván.
Felejts el annak is háládatlanságát,
Aki most erre vett engem, régi rabját,
Ámbár élje vígan felőlem világát,
Csak énbennem olts meg nagy szerelmem langját.
Én édes hazámbúl való kimentemben,
Szent Mihály nap előtt való harmad hétben,
Az másfélezerben és nyolcvankilencben
Az ó szerint, szerzém ezt ilyen énekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése