Az te nagy nevedért tarts meg én Istenem,
Győzhetetlen erőddel állj bosszút értem,
Hallgasd meg már sok imádságimot uram énnékem,
Ne feledkezzél teljességgel így el én felőlem,
Bizonyos reménségem
Segéll, most ideje, légy jelen nékem!
Én reám most mert nagy sokan feltámadtak,
Olyanok, kik veled semmit nem gondolnak,
Sürgetik lelkemet, mert szörnyű halálomra járnak,
Én penig segítségül csak téged egyedül várlak,
Im majdan elfogyatnak,
Ha elhadsz és torkokban vetsz azoknak.
Én életemet, uram, te támogatod,
Búal borult lelkemet megivasztalod,
Ellenségimnek az kölcsönt te búvön megadod;
Igazságoddal az álnok szüveket is megrontod,
S nyilván megbizonyítod,
Hogy segélli az hív embert jobb karod.
Te néked akkor hálát adok örömmel,
Áldozom szüvem szerént szép dicsérettel,
Az te felséges nagy nevedet áldván tisztelettel,
Mint te teremtetted ember járhatok bátor szűvel,
Dicsérlek énekekkel,
Hogy veszteket láthattam két szememmel.
Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó, 1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése