Jöjj mellém, szent Isten, mert kívüled nincsen
reményem, segedelmem,
Lássa ellenségem, teljes hadam, népem,
hogy van hű fejedelmem,
Kinek nagy hevében és vezérlésében
köt szablyát fel seregem.
Emelj te is zászlót, ne legyen rémült holt
szívemben lengő hitem,
Hogy azt követhesse, szüntelen nézhesse
szememmel tekintetem,
elmémet vezérlje, mihelt valamire
szándékomot térítem.
Ha ezt megnyerhetem, ottan nem félhetem
ellenségem fegyverét,
Nem kell is kívánni, hogy siesse adni
szomszédom segitségét,
Semmi se köz erővel törhetem veled el
ellenségemnek fejét.
Nem éles kard éli, tudom, győzi s veri
ellenségem seregét,
Hanem az te karod, azholott akarod,
hogy kinyújtsa erejét,
Mihelt megijeszted, szörnyen elterjeszted,
s futván hányja fegyverét.
Szoktass arra azért, hogy tudjak mindenért
az te erődhöz esni,
Ki csalhatatlanul hozzánk mennyből járul,
nem szokott is megkésni
Annak, ki hitivel s kész készületivel
tudja járt útán lesni.
Te légy hitem célja, lelkemnek páncélja
s szablyám éli, acélja,
S így bátor lehetek, semmit nem félhetek,
dolgomnak nem lész héja,
Terjed merészségem, rémül ellenségem,
romolván kardja s íja.
Népe sokságában, szekere számában
ámbár ő dicsekedjék,
Neved erejében, akarom mindenben,
hogy én lelkem örvendjék,
Nagy bátran élhetek, nyertes is lehetek,
csak kedved nékem fényljék.
Krisztus, fő hadnagyom, ki nevében vagyon
szándékom eredeti,
Te bírj és vezérelj, tanácsomban nevelj,
folyjon jól dolgom rendi,
Tarts meg seregedet, szenteljed népedet,
legyen előmeneti.
Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei
- Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése