Mit vigasztaltok? Nem piszkos a bánat,
Hogy mosogassam tőle szívemet.
Nem piszkos és nem sebes és nem fáradt.
Csak hazaérkezett.
Ma trónfoglal, ma úrmagára ébredt.
Mint sötéttollas rácsos sisakot,
Mint izzópántú, mellszorító vértet
Öltöztem máma fel a bánatot.
És élettornyom ködös tetejére
Fekete gőggel lépve fel,
Kigyulladt kínom piros tűzjelére
Szellemhívek titkos jele felel.
Otthon vagyok. Jöhettek alkuvások,
Hitvány nyugalmak, vaksi örömök.
Keservem nehéz fegyverében állok
És máma minden jármot eltörök.
Ma visszadobtam minden örömzsoldot.
S az életet nem szolgálom: feloldott.
Ma eleresztem mindenki kezét,
S behúzom trónom sötét függönyét.
(Forrás: Balázs Béla: A vándor énekel – Versek és novellák 108. old. – Válogatta, szerkesztette és az előszót írta Radnóti Sándor – Magyar Helikon 1975.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése