Ha feljön az est, a városi utcákon
vak forgatagba kezd az édes élet.
Kék lánggal törnek át zajon, illatáron
a nyugtalan, vibráló lámpafények.
A csipke, pézsma, kázsmír, arany varázsa
felvillan s elpattan, mint a buborék,
s te értetlenül bámulsz a torz világra,
mely mint hazug álmok füstje leng feléd.
Egy ficsúr füttyent egy nő után eredve;
az ifjúság szirma hull a sárba itt,
s az olcsó képbe, értéktelen keretbe
te hozod be most munkád s álmaid.
Te hozod be, ó munkás, a két karoddal
és te, ki agyaddal szerzed kenyered,
szüntelen harcban az ónos köznapokkal,
hogy végül a rácson verd szét fejedet.
leláncolt sas vagy, akit ha béna szárnya
olykor a tömeg feje fölé emel,
magad marsz bele sebeid parazsába,
aztán lehullasz, s vergődve esel el.
(Ford.: Rácz Olivér)
Sova Antonín (1864-1928) kántortanító fia volt. Jogi tanulmányait pénzhiány miatt kénytelen volt abbahagyni. Vrchlický segítségével az Otto-lexikon szerkesztőségénél helyezkedett el, később városi tisztviselő lett, 1898-tól 19230-ig a prágai Városi Könyvtár igazgatója. Regényeket és elbeszéléseket is írt.
(Forrás: Cseh költők antológiája 136. old. – Válogatta és szerkesztette, az előszót, az életrajzokat és a tanulmányt írta Zádor András - Kozmosz Könyvek 1980.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése