Ágoston Julián: Tűnt karácsonyok éneke

Karácsonyest. Bús gyermekségem szent hava,
amikor pislán baktattak a lángok
a hegyre föl… Ezüstös-havas éjszaka
s szívigható mély angyalkacagások… 

Azóta mindenütt elolvadt már a hó,
fölöttem egyre suhannak az évek,
számról lekopott már régen a hóhahó, -
s mindegyre fáradtabban, törten lépek. 

Ki tudja lesz-é valami?… A téli fák
belekarmolnak rútul a fehérbe,
s a házak kormot kotornak az égre.   

Szólni szeretnék: síró, gyermeki imát,
hangom elcsuklik. S fáradt lábam léptem
belebotorkál lassan a vak éjbe… 

(Forrás: internet)