„Hívattalak, és – nem is olcsón,
minden érverésért fizettem –
Akkor mit bámészkodtok folyton?
Mindent megadok, hogyha mondom!
Mért nem mondja megy egyiketek sem,
meddig kell még így haldokolnom?”
S az óraszámlapot nézi merően...
A mutatót, csöppet sem sietősen,
öt percet tolódott előre.
„Álljon meg a gép, az a gőzmasina!
A kerékcsikorgás megsüketít!
Ha e vas-szörny szól: mint az öröklét maga...
Félre füst, gőz! Levegőt, levegőt!”
S az óraszámlapot nézi merően...
A mutató, csöppet sem sietősen,
öt percet tolódott előre.
„A gép – no, a gép, járjon tovább -,
csak egy kis nyugtom végre lehetne
attól az órától legalább!
Hát nincs, aki valamit tehetne,
hogy az megállna vagy – sietne?”
S az óraszámlapot nézi merően...
A mutató, csöppet sem sietősen,
öt percet tolódott előre.
„Hol a fiam? Tegnap, ha láttam
utoljára; no persze, persze,
a haldoklás nem megy vidáman...
De most – kopognak! Rajta, bátran!
Nem nyitni kinek lenne mersze?
Eresszétek be a barátom!”
S a nyíló ajtót nézi erősen,
aztán megint az órát, merően:
„Sok száz ember volt – érkezőben...”
S a vén Brožek sápadtan, csendben
hajol a beteg fölébe:
- Uram, azt a napi öt percet,
mellyel az órát visszatekerted,
hogy később legyen „munka-vége”:
hogy megbocsátják, küldtek engem...
(Ford.: Tandori Dezső)
Josef Václav Sládek (1845-1912). Kőművesmester fia volt. Prágai diákévei alatt bekapcsolódott a nemzeti mozgalomba és az irodalmi életbe. Kétévi amerikai tartózkodás után tanári állást vállalt a prágai kereskedelmi akadémián. 1877-től ő szerkesztette a nagy jelentőségű Lumír c. irodalmi lapot. Máig is eleven műfordításaival (Longfellow, Burns, Lermontov, Mickiewicz és különösen Shakespeare 33 kötetben kiadott drámái) jelentősen hozzájárult a cseh kulturális élet fejlődéséhez.
(Forrás: Cseh költők antológiája 116-117. old. – Válogatta és szerkesztette, az előszót, az életrajzokat és a tanulmányt írta Zádor András - Kozmosz Könyvek 1980.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése