Balázs Béla: Cantate

(A kép forrása: http://www.tamaskoves.com/lelek.html)

SOLO

Süllyed a föld és az emberlárma.

Tágul az ég és tágul a lelkem.

Ráborulnak az egész világra:

hegyoromra léptem.

Napsugaras, néma tisztaságban

Megrogy térdem és hanyatlik testem.

Könnyes arcom lágy füvedbe rejtem: -

Anyám visszajöttem.

CHORUS

Ím a hegy magasra feltart diadallal,

Mutat a völgynek, körül a mezőknek:

„Visszajött, visszajött az eltévedt gyermek.”

Virágokkal habzó, zöldhullámú tenger

Suttogva tolongtak lent a bolyhos erdők:

„Visszajött, visszajött az eltévedt gyermek”.

SOLO

Vérzik a szívem,

Beteg a lelkem:

Emberek közt jártam.

Szerettem kínnal,

Kínszerelemmel

Hiában, hiában.

Lombotok borzad.

Ugye nem érttek

Testvérek, testvérek?

Nincsen oly távol

Csillag egymástól

Mint két emberlélek.

CHORUS

Maradj te minálunk, béke van minálunk.

szeretünk valamint bennünket szeretnek.

Szerelmünk vágyai, egy nagy ár ágai:

Egymásba szakadnak, egymásból erednek.

Maradj te minálunk, béke van minálunk.

Íme erdők csendje csendes palotád lesz.

Íme erdők árnya édes szeretőd lesz.

Maradj te minálunk, maradj te minálunk.

SOLO

Vérzik a szívem,

Beteg a lelkem.

Emberek közt jártam.

Szeretem kínnal,

Kínszerelemmel.

Hiában, hiában.

Boríts el engem

Rengeteg erdő

Örökre, örökre.

Anyám, anyám, jaj

Fogadj már vissza

Örökre, örökre.

CHORUS

Szélparipákon,

Dörgő szekéren

Vihar kél, vihar kél.

Harsog az erdő,

Száll le a felhő

Feketén a völgyre.

Süllyed a föld és

Nő a hegy, nő a hegy

Veled a felhőkbe.

SOLO

Süllyed a föld és

Nő a hegy, nő a hegy.

Tűnik az alja.

Íme a lelkem

Most foszlik szerte

Széjjel a viharba.

Csóváló fáklyák,

Villámok ott fent,

Útmutatni égnek.

Most száll el lelkem

És a hegy engem

Most nyújt fel az égnek.

CHORUS

Fel, fel mihozzánk. – Örök tüzek égnek

Útját világítják a végtelenségnek.

Fel, fel mihozzánk, emberszívek lángja:

Örök tüzünk tükrözése, világról világra

Magát megtalálja.

(Forrás: Balázs Béla: A vándor énekel – Versek és novellák  134-136. old. – Válogatta, szerkesztette és az előszót írta Radnóti Sándor – Magyar Helikon 1975.)