Pierre-Jean de Béranger (1780-1857): A fecske

Mór földön elhagyottan, árván,
Egy bús, fogoly vitéz eped.
És felsóhajt: „Itt vagy, madárkám!
Láthatlak újra tégedet!
Te vagy reményem, drága fecske
E zord, kietlen földeken:
Óh, mondd nekem, hazámból jössz-e?
Szülőhazámról szólj nekem.

Már három éve kérlek egyre,
Hogy mondj a völgyről hirt nekem,
A hol rózsás jövőbe vetve
Bizalmamat, telt életem.
Láttad a völgyben csörgedezni
Kis patakunkat csendesen?
Láttad kéményünk’ füstölögni?
E drága völgyről szólj nekem.

E völgyben egy kis házikó van…
Ottan lakott szülő-anyám…
Ottan epedt nagy bánatában
Szegény fogoly fia után…
Ott várt reám, Ott várt hiában…
Láthattad sírni éjeken,
S szivét szakadni bánatában…
Édes anyámról szólj nekem.

Ford.: Détsy István

Forrás: Tanulók Lapja 7. év. 5. szám, 1899. okt. 29.