2026. okt. 26.

Bán Aladár (1871-1960): Halottak napján

 
- Édes anyámhoz -

Nincsen olyan órám, nincsen olyan perczem,
Amelyben ne volna a te közeledben
Múltamat sirató búbánatos lelkem.

Odaröpül hozzád, csöndes kis szobádba,
Ott ragyogott rám a boldogság világa,
S ott lettem én egykor, veled együtt, árva.

Együtt virrasztottuk kinos éjszakákon,
Mig leszállt reája az örökös álom,
Ki egyetlen védőnk volt e nagy világon.

S nem tört meg a lelked ott a sirhalomnál,
Habár olyan lettél, mint árva virágszál,
Nekünk minden búban vigasztalást adtál.

Oda viszen most is lelkem szárnya: búja,
Hogy a te hűséges kebledre borúlva
Magamat te nálad kisirhassam újra.

S a míg más ma gyászol fényes mécsvilággal,
Mi egymáshoz szállván, csüggedten és árván,
Gyászolunk szivünknek sötét bánatával.


Forrás: Tanulók Lapja 7. évf. 5., 1899. okt. 29.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése