
- Édes anyámhoz -
Nincsen olyan órám, nincsen olyan perczem,
Amelyben ne volna a te közeledben
Múltamat sirató búbánatos lelkem.
Odaröpül hozzád, csöndes kis szobádba,
Ott ragyogott rám a boldogság világa,
S ott lettem én egykor, veled együtt, árva.
Együtt virrasztottuk kinos éjszakákon,
Mig leszállt reája az örökös álom,
Ki egyetlen védőnk volt e nagy világon.
S nem tört meg a lelked ott a sirhalomnál,
Habár olyan lettél, mint árva virágszál,
Nekünk minden búban vigasztalást adtál.
Oda viszen most is lelkem szárnya: búja,
Hogy a te hűséges kebledre borúlva
Magamat te nálad kisirhassam újra.
S a míg más ma gyászol fényes mécsvilággal,
Mi egymáshoz szállván, csüggedten és árván,
Gyászolunk szivünknek sötét bánatával.
Forrás: Tanulók Lapja 7. évf. 5., 1899. okt. 29.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. okt. 26.
Bán Aladár (1871-1960): Halottak napján
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése