(Lehr Alberthez, 1899. október 22.)
Im, itt vagyunk újra a régi hajlékban,
A hol a számunkra annyi szép emlék van.
Mert mi dércsípet fők, kiket ma itt láttok,
Mi is itt voltunkám egykor víg diákok.
Rég volt.. Mennyi éve? Már nem is számlálom.
Tíz, húsz, vagy még több is – elmult, mint egy álom.
Életiskolánkat járjuk küzdve, törve,
De ma egy nagy érzés visszahítt e körbe.
Gyökeres mély érzés – innen vittük azt ki -
Melyet a szivekből sok év se szakaszt ki,
Melyet csak növeszt az itélő okosság:
A hű oktatóhoz hű háladatosság.
Ez hítt – s iskolánkba, íme, visszajöttünk,
Diák barátságot újra megkötöttünk -
s ifjult sorba most mi vének is beállunk,
a tiszteletedre, régi bölcs tanárunk!
Mi a szép legszebbje s legjava a jónak,
Mestere te voltál itt a magyar szónak.
Nagy tudásu mester, híres névre nézve,
Ihletett apostol lelki hévre nézve!
A mit te szolgáltál, nem egy tan, - egy ügy volt.
A leczke te néked csak dicső ürügy volt,
Oktatásid messze czélokig vezettek:
Lelkéig az ősi, nagy magyar nemzetnek.
Tanítád: élő tűz mi a hideg elvben,
Hogy egy tiszta nemzet él a tiszta nyelvben.
A mit mond leírott vagy hangzó szavával,
S a hogy mondja – mindaz belsejére rávall.
Nemcsak elménk dúsabb, hőbb lett szűnk verése,
Attól, mit beléje oktatásod vése.
S a tökéletes nyelv példáját keresve,
Bizton mutattál a legtökéletesbre.
Arany János: ez volt módszered alapja,
S a ki erre épít, házát szirtre rakja.
Magyar szentírás e legmagyarabb költő,
Te vallád – és vallja még sok emberöltő.
Állottál vizének mélységei felett,
S megfogtad kezünket s ott lehettünk veled.
S biztatva, mutatva segítél odáig,
Hogy mi is megláttuk felséges csodáit.
Légy érette áldott!.. S mit adjunk mi néked
Érdemedhez illőbb, kedvesebb emléket?
Itt e faragott kép lelked ismerőse:
Ím, Arany és Toldi, az ő ifju hőse.
Vedd e kis emléket nagy hálánk jeléül,
Mely a sziveinkben soha el nem évül!
S napi fáradástól csöndben elvonulva,
Boldogan tekints rá még sok idő mulva.
Forrás: Tanulók Lapja 7. év. 5. szám, 1899. okt. 29.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. okt. 26.
Kozma Andor (1861-1933): A régi diákok nevében
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése