Zajzoni Rab István (1832-1862): Villámoktól széthasított…

 

Villámoktól széthasított
Szikladarab a szívem,
Fergetegek vad játéka
Az én ifju életem.

Fejem fölött nevet a sors
Arca ördög képivel,
Egy-egy döfést hárít reá
Vértizzadó törivel.

Ilyen szörnyü helyzetemben
Egyetlenegy vigaszom
Az, hogy magyarnak születtem,
S minden magyar így vagyon.

Hisz ha nem tudná az isten,
Hogy bennünk erőt talál,
S ha nem tudná, hogy csapások
Előtt a magyar megáll.

Nem méltatna, hogy mireánk
Fölemelje szent karát,
Untig megheverhetnők az
Elfajulás vánkosát.

De majd midőn kiprobálta
Kebelünket hosszason,
Tudom megjutalmaz érte
Istenileg gazdagon.

Forrás: Zajzoni: A magyarok kürtje. Kiadja Hügel Ede Bécs 1857.