Zajzoni Rab István (1832-1862): Zendület Péter király alatt

 

„Mit zug a néptömeg
Mint tenger habjai,
Midőn csapják a vad
Viharnak szárnyai?

Tán éhhalál lebeg
A gyávák seregén?
Nem volt elég kazal
Országom mezején?

Vagy tán uj törvényünk
Izgatja keblüket,
Mert többé hanyagon
Nem türjük éltüket?

Én, országom feje,
Égtől is független,
Ha ugy tetszik, a pórt
Kiírtom egyiglen.

Békével áldám, hogy
Örvendjen éltinek,
S bitóra nem huzám
Fejét még senkinek.

De mit kivánok, azt
Ám adni kell nekem,
Különben fölveszi
Fegyverzett seregem.

Henyélt eddig a pór,
Csekély adója volt,
S mi baj, ha úra még
Annyit hozzája told?”

Igy szól a bősz király
Testőr-szolgáinak,
Látván, mikép kívül
Népsergek mozganak.

S im beáll egy követ,
A nép nevébe’ szól:
„Király, halálod zeng
Népednek ajkiról!

Tiéd csak nem leszen
Utó csep vérünk is,
Mit nékünk hirdetél,
A törvényed hamis.

Vagy visszahúzod azt,
Vagy széked porba dül;
A népnek dühe künn
Borzasztóan hevül.

Gyors választ adj nekem!
Akarsz nagyobb adót?
Vagy könnyebbited e
A türhetlen nyomót?”

„Ah, száz halál reád,
Felségsértő gonosz,
Ki engem, istened
Ily szókkal ostorozsz!

A mit királytok ád,
A törvény szava szent;
Boszumtól nem leszen
E nép már soha ment!

Vitézek, talpra mind!
Pusztitni, ölni ki!
Törvény pecsétje lesz -
A hullák halmai!”

„”Nem lesz, Péter király!””
Szól bátran a követ,
S a dühös népre lennt
Értőleg integet.

Felzug a nép: „Halál!
Irtózatos halál!
Ne szíjja vérünket
Többé ily gaz király!”

És mire zug a nép,
A vár lángba borul,
S a kényúr vére folyt
Méltó áldozatul.

Forrás: Zajzoni: A magyarok kürtje. Kiadja Hügel Ede Bécs 1857.