A hold, amelynek lábnyomot nem őrző
Porába, néma krátereire
Leszállni készül most e föld ura,
Nem az a hold, ahol
Dávid húrjain szikrázik a dallam,
és nem a költők nagybetűvel írt
csillaga, nem Tóth Árpád s Füst Milán,
nem Musset Holdja az,
és nem is az a fehér, déli füstcsík,
mely napsütésben is
hirdeti az éj nem múló tüzét:
nem csillag ez, a nyughatatlan elme
kikötője, vagy ha úgy akarod,
új földrész is talán,
melyre hódolva nézek, ám meghalni
én úgy fogok még, mint apánk, anyánk –
Vörösmarty, Ady ege alatt.
Forrás: 101 vers az elődökről. Kriterion kiadó Kolozsvár, 2006.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. aug. 26.
Zelk Zoltán (1906-1981): Két hold alatt
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése