Wass Albert (1908-1998): Jókai Mórhoz

Költemény Jókai születésének
100. évfordulójára

Színed előtt ma ünnepelve állunk,
S levett kalappal mondunk halk imát,
Mikor hatalmas templomodba lépünk,
Lelkünk egy dörgő hozsannát kiált.

Mester! Ki hallod e fohászokat,
Ó, gyengeségünket zokon ne vedd,
Láng-szellemed művét ha megcsodáljuk:
Lelkesedéssel ejtjük nagy neved.

Egy eltűnt század hullám-tengerében
Szikla-sziget vagy, felleg-szaggató,
És békés lelked bent a néma völgyben
Szem-nem-sebezte, tiszta tükrű tó.

Csillagod a végtelent befutja,
És glóriád ragyogó égi dísz;
A mi utunk a messiások útja
S Krisztus-kereszttel Golgotára visz.

De jaj, az út, amit még menni kell,
Nagyon sötét lesz és hosszú talán,
Míg egyszer mi is porba roskadunk
Mártír teherrel fent a Golgotán…

De hagyjuk ezt. Ma ünnepélyre gyűltünk,
S neked panaszra többé nincs okod;
Levetjük egyszer szürke bánatunkat:
Ma fény övezze büszke homlokod.

Ünnepélyünk áhítata szálljon
Magas egedre áldozat gyanánt,
S nagy oltárodra én is ráteszem
Áldozatul e bús elégiát.

Forrás: 101 vers az elődökről. Kriterion kiadó Kolozsvár, 2006.