Sándor József (1854-1945): Erdélyi gyopár

- A közművelődési egyesület virága -

Van egy virágunk, fönn terem
Köves, magános bérczeken;
Hol más tenyészet már szünik,
Eröben ő fel ott tünik.

Esőtelen nap égeti,
Pusztitó vihar tépi ki:
De minél zordabb végzete,
Annál szivósabb élete.

Bimbója zöld, itt-ott piros
S hogy ott a szélben ingadoz,
Fehér kelyhével mint a hó,
Egész egy csata-lobogó.

És a mi rosszabb, mint a dér,
Tövissel, gyommal harczban él,
De jót tesz küzdve is velük,
Aszálytól védi gyökerök.

Melledre tüzve hű marad,
Nem hullat soha szirmokat,
Állandó, mint a szeretet,
A sírba is leviheted.

A nép tán ezért tiszteli,
Szentképe körül tüzdeli,
Vele dísziti a fiát
Ölelve tartó Máriát.

Tüzd föl leány és a legény
Hordozza büszkén süvegén;
Hogy merre Isten jár velünk,
Mutassa harczunk, jellemünk!...

Forrás: Élet és Irodalom. Szerkesztette Korbuly József. II. évfolyam. Nyomatott a „Magyar Polgár” könyvnyomdájában Kolozsvárt 1885.