Szász Gerő (1831-1904): Ó- és Új-testamentum

Rég forgatlak, drága könyvem…
Nézlek, látlak, sejtlek, értlek; -
S véges elmém úgy megdöbben:
Ah, mert istent lát a lélek!
Küzdök, vágyom a tudásra;
Szemem áttört már a borún;
Im, előttem föl van tárva
Az ó- és új-testamentum,

Egy világ ez, bűvös, nagy, szent:
Midőn isten járt a földön;
Az igazság előtte ment;
S csipke-bokor mondta, hogy jön.
Manna szállott le a völgybe,
Hogy egy nagy nép el ne vesszen;
És hogy a szomj meg ne ölje.
Forrás támadt sziklán, hegyen.

Majd, galamb szállt le a földre:
Jelentvén az isten embert;
S miként meg volt jövendölve:
A rút halál porban hevert.
Föltámadtak a halottak;
Balzsamot nyert, a ki beteg;
És kik addig árvák voltak,
Az istenben atyát nyertek.

- Megállj… megállj! Ők nem tudták:
A nép kicsiny volt és törpe:
Gyűlölte az istent – urát -
S oltárait össeztörte.
J e r e m i á s  siralmai.
S  J ó b  keserve, bús panasza
Nem volt elég – kiáltani:
Júda, Júda, szállj magadba!

O t t  próféták jövendőltek:
Apostolok szólottak  i t t:
S martyrságra adta őket
A nép, a mely vakságban hitt;
Voltak bölcsek, költők éltek,
Kiknek szava méz és harmat:
Adtak minden jót a népnek,
De láncz kellett és nem a kard.

O t t  mert enni oly bűnt, vétket,
- elhagyván az igaz útat -:
Mit az isten el nem nézhet,
S a föld özönvizbe fulladt; -
I t t  botorul emelt vádat,
- S hivén, hogy jó ügynek szolgált -:
Isten ellen harczra lázadt,
S fölfeszité – megváltóját.

- Megállj… megállj! Hová rohansz?
Még egy lépés s el vagy veszve!
Mi ellen törsz – az észjog az;
S halálod lesz a szent eszme. -
… Hajoljon meg büszke térded:
E kereszt a világ bűne;
A  m ú l t a k é r t  istent kérjed,
Hogy váltságát hozzád küldje.

Ott  t a r t o z á s, itt meg a jog;
Ott rabszolga, itt szabad nép;
Ott korlátlan, bősz királyok;
Itt igazság, mely trónra lép;
Ott sötétség, itt a tudás;
Ott a törvény, itt a szellem:
Munkálj, fáradj, szenvedj, tudj, láss,
És érdemed akként legyen…

… Mint Józsué, im, kiáltok?
Megállj… megállj ragyogó nap!
S széttörik a régi átok;
A magyar  e g y   n a p p a l t  óhajt;
Csak egyest, mely  k e t t ő t  tegyen,
S küzdelme nem lesz elveszve:
Mert, mely meghalt a kereszten,
Ismét élni fog az eszme!

Forrás: Élet és irodalom 1. évf. 2. sz. 1884. jan. 6.