Jakab Ödön (1854-1931): Komoly tervek

Édes kicsi feleségem,
Könnyű volt eddig az élet:
Álmodoztál te is vélem,
Álmodoztam én is véled.
Hanem a sok hiu álmot
Tegyük félre most, a kőbe!
Ideje, hogy józan ésszel
Tekintsünk a jövőbe.

Hogy is lesz hát? Megveszünk majd
Talán egy szép úri telket,
Közepén kis udvarházzal,
Melyet a fák lombja elfed.
Köröskörül virágos kert
Fog nyitni négy világtájra,
Jövedelmes méhesünknek
Hét országra sem lesz párja.

Csűröskertünk tömve lészen
Mindenféle földi jóval;
Évekig áll a sok asztag,
Avas, barna takaróval.
Boglyatetőn, házfedélen
Jámbor gólyák fészket vernek,
S kis fiacskánk örömére
Késő őszi kelepelnek.

Az lesz ám a boldog élet,
Mesés, gazdag kényelemmel!
Irigyelni fogja tőlünk
Halálig minden ember.
Csak hogy mikor jutunk addig,
Isten a megmondhatója,
Mert egyéb még nincs meg hozzá,
Legfőlebb mi és a – gólya.

Forrás: Élet és Irodalom. Szerkesztette Korbuly József. II. évfolyam. Nyomatott a „Magyar Polgár” könyvnyomdájában Kolozsvárt 1885.