Hegyesi Vilmos (1854-1887): Emlékkönyvbe

Miről szóljak?… Gondról, a gondtalanságnak?
Búról panaszoljak, gyermek-boldogságnak?
Sebekről, a mikben megtört szivünk vérzik?
Érthetik-é mindezt azok, kik nem érzik!

Hinnéd-e, hogy lelkünk, szárnyain találva,
Egéből leszédül majd a föld porába,
Oda azok közé, kik az élet utját
Sebző tövisek közt meggyötrötten futják.

Hinnéd-e, hogy remény, ábránd, nemes vágyak,
Hitegető álmok… csalódások válnak!
Hinnéd-e, most, mikor nem ismersz más könnyet,
Mint a virágszirmon rezgő harmatcsöppet!

Hinnéd-e… mért mondjam! Tavaszi egednek
Kékjét mért zavarná viharteli felleg!
Vajha mindig lenge, ködbefoszló árnyak,
Tünő bárányfelhők szomoritanának.

Forrás: Élet és Irodalom. Szerkesztette Korbuly József. II. évfolyam. Nyomatott a „Magyar Polgár” könyvnyomdájában Kolozsvárt 1885.