Paul Eluard (1895-1952): Mindent elmondani

- Emlékbeszéd Petőfi Sándor halálának századik évfordulójára -

Köszöntöm őt, a férfit, ki most száz éve halt meg,
Őt, ki huszonhat évet élt meg,
De Magyarország az évszázadairól
Fiai sorsával beszél,
Költői sorsával beszél,
Költőt köszöntök itt, ki íme ma is él.

Petőfit nem az ég szülte és nem a nap,
Mészáros volt az apja és cselédlány az anyja.
Hadd énekeljem itt inségét s diadalmát,
A századokra szólót az ínség ellenében
S az emberek szívében, kik társnak befogadták.

Fegyverrel a kezében szólt a viharra fennen,
A villámot szerelmes szavakkal ösztökélte
Az egyszerű rózsa s a kenyér ellenségei ellen.
Hadd énekeljem őt, akit ma népe áld,
Őt, aki végül is levert minden királyt,

Őt, ki gyerekfővel bátran színésznek állt,
Hogy felmutassa és szóra bírja az embert,
A fiút, ki az éhhalállal szembeszállt,
Ki egymaga emelt a Semmire kezet,
Őt, az örök férfit, aki ma is gyerek.

Petőfi tudja, mily erő a hajnalé,
Sugarai dolgos kezekben gyökereznek,
Élet s örökélet közt hidat ő emeltet,
Szívébresztő csókok ő tőle fényesednek,
Forrásvíz őt viszi új mezők felé.

Petőfi már örül vértelen küzdelemnek,
Győzelmes, bűntelen nyarakat énekelhet,
Csatáz bár egyre még s ontja ő egyre vérét,
Hogy haljunk szabadon, legyen mindig reménység.
A szegények reménye a mézed, Magyarország.

Arany verseiért fizessetek elvtársak
Hitetek vidám aranyával.
Magyarország a tíz ujján
Számlálja híveit és a csillagokon
Petőfi álmain,
A magyar alföld költeményén.
1949.

Ford.: Illyés Gyula

Forrás: Családi tarka könyv. A Bibliotheca Könyvkiadó évkönyve  1958.