Keszthelyi Zoltán (1909-1974): Gyümölcs legyen a mosolyod

 
Emberiség,
Ragyogva élj,
Mint nyári ég,
Mint nyári dél.

Gyümölcs legyen
A mosolyod,
A szerelem
Izzó napod.

Feledni jó,
Ami komor,
Cinke, rigó
Reményt dalol.

Röppen a fütty,
Nyílik az ég,
Halál, feküdj,
Aludj te még.

Takarjon el
Tenger avar,
Halkuljon el
Bőgő vihar.

Bomba-halál
Ne fenyegess, -
Ó, zabszakáll,
Égre nevess,

Víg szorgalom,
Légy Istenem
Légy hajnalom,
Segíts nekem,

Légy balzsamom,
Ha bánt a gond,
Ha ártalom
Szívembe ront.

Emelj sosem
Omló falat,
Ó, értelem,
Ó, gondolat!

Emberiség,
Kiáltsd velem:
„Idő, ne légy
Könyörtelen,

Ne fald a föld
Új sarjait,
Jaj, ne gyötörd
Virágait!”

A szerelem
Adta nekünk
Egy reggelen
Lánygyermekünk,

S mire a nyár
Megérkezett,
Varázsgitár:
Emlékezet

Zengette lágy
Románcait,
Jövő anyák
Ábrándjait.

Ó, glóbusunk,
Élet-adó,
Légy otthonunk,
Tündérhajó,

Mely ring az űr
Hullámain,
S elszenderül
Garázda kín,

Elszenderül
Kígyónyi gond,
Ha ártalom
Lelkünkbe ront.

Ó, csillagunk,
Apró világ,
Nézd, magzatunk
Piciny virág.

Gyöngyharmatot
Adj te neki,
Ha a napod
Megperzseli,

Küldj kisfiút
Hozzá, ha már
Felhőbe bútt
A napsurág.

Gyümölcs legyen
A mosolyod,
Ó, gyermekem!
Ki hallgatod

Az ég s a föld
Virágait,
Ha nyári-zöld
Öröm hevít,

Mikor az én
Torkom szorul,
Hogy majd fölém
Ősz ég borul.

1947. június

Forrás: Családi tarka könyv. A Bibliotheca Könyvkiadó évkönyve  1958.