Szül. Putnokon, Gömörbe, 1750-ben. Mint iró 1784-ben Voltaire „Zair” czimü tragoediájának forditásával lépett fel, kinek utóbb „La Henriade” eposzát is forditotta; majd Young „Éjszakáit” és Hervey „Sirhalmait”. Különnemű dolgozataiból emlitendők még „Meséi”. Elhunyt 1792-ben.
Újesztendei ajándék a gazdagoknak*
- Töredék. -
Ti, kiknek az egek áldást harmatoznak,
s sík mezők, völgyek s kertek illatoznak;
Kiknek tárházait a föld alig birja,
Melyekbe örömmel foly be annak zsirja;
Kiknek, mint a hegyről omlópatak árja,
Úgy foly a sajtóktól a szőllők nektárja;
Ti, kik nem tudjátok kincseteknek számát,
Kikért szüli Ceylon minden füszerszámát;
Kiknek a csigákban drága gyöngyök nőnek,
A dolgos bogarak selyem ruhát szőnek;
Kiknek még a tél is gyönyörű rózsákkal
Kedveskedik, s vigan zengő pacsirtákkal;
Kiknek a kősziklák gyémántot teremnek,
S birtok minden jóval, mely tetszik a szemnek,
Kikért napkelettel kezet fog enyészet(1):
Ugy fárad értetek az egész természet,
Hogy míg sok sziv harczol a kemény szükséggel,
Ti birjatok minden jókkal nagy bőséggel:
Ti gazdagok!mennél több áldás száll rátok,
Az úrnevét annál buzgóbban áldjátok;
Mert minthogy kincseit tőletek nem szánja,
Háladó szivetek nagy jussal kivánja
Rosz gyermek az, a ki annál csúfosb szókkal
Sérti atyját, mennél van hozzá több jókkal.
Ily bünös a gazdag, ki inkább boszontja
Teremtőjét, mennél több javát rá ontja;
Elvesztvén az arany lelki szeme fényét
A veszendő kincshez enyvezi reményét.
Sőt inkább szivetek örömmel buzdulva,
Mondja közületek kiki elborulva:
„Isten! Ki a földre nézel mint porszemre,
S mint csúszó féregre az emberi nemre:
Drága kegyelmedtől mivel érdemlettem,
hogy mikor más éhes, én gazdaggá lettem?
Hiszem csak egyforma mind lelkünk,mind testünk,
Egyformán a veszély mélységébe estünk;
Mégis míg sok koldúl, más jut árvaságra,
Méltóztattál engem hivni sáfárságra,
Hogy szent példád szerint másokkal jót tégyek,
S láthatatlan orczád élő képe légyek.”
Mit ér a bőv tárház, ha úgy bé van zárva,
Hogy meg nem nyithatja az éhel holt árva?
Az oly gazdag kedves Isten s embereknek,
Ki míg él, szolgálni tud sok ezereknek
A teremtő nem néz pénzre,vagy nagyságra,
Hanem a lélekben lakozó jóságra. -
(* A m. költ. kk.)
(1) Nyugat.
Forrás: A Magyar Irodalmi Tanulmányok Kézikönyve a felgymnasiumi s felreáltanodai tanulók számára Szvorényi József, cist. R. áldozár egri főgymnasiumi igazgató s magyar akadémiai tagtól. Pest, kiadja Heckenast Gusztáv 1868.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése