Barcsay Ákos erdélyi fejedelem ivadéka. Szül. 1742-ben. Mint magy. Kir. testőr kötötte Bessenyei- és Báróczival azon nemes szövetséget, mely irodalmunk fölélesztésével oly nagy tényezővé lőn. Költeményeiből egy gyüjteményt, Orczy verseivel együtt, „Két nagyságos elmének költem. Szüleményei” czím alatt 1789-ben Révay adott ki.
A jámbor evező
- Révai kiad. 1789. -
Mosolyogva szalad zúgó habok között,
Hol vándor sajkája szilába ütközött,
a jámbor evező, s csendes fövényekre,
Kiszáll, honnét jut majd boldog ligetekre.
Ott fejszét nem látott magas élőfákat
Választ szomszédjának, köszöntvén azokat;
Árnyékokban kunyhót emel kastély gyanánt,
Mellyben Istent áldván, élte foly egyaránt,
Nem vágyik ő vissza gazdag révpartokra,
Hol Indus vagyonát rakják nagy halmokra,
Sem udvari gőggel fényes palotákba
S ragyogó rabságot titkoló szobákba:
A jóltévő földet naponkint miveli,
Melyben boldogságát és élelmét leli,
Sokszor hajlott fának ülvén árnyékában,
Mélyen sóhajtózva csodálja magában,
Hogy vágyhat úgy ember világ kincseire,
Aranyalmát termő tündér kertjeire;
Holott boldogságot lelhet csak szivében,
Nem pedig Croezusnak halmozott kincsében.
Forrás: A Magyar Irodalmi Tanulmányok Kézikönyve a felgymnasiumi s felreáltanodai tanulók számára Szvorényi József, cist. R. áldozár egri főgymnasiumi igazgató s magyar akadémiai tagtól. Pest, kiadja Heckenast Gusztáv 1868.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése