Liszti életkörülményeinek adatai csak töredékesen jutottak időnkre. A költészetre Zrinyi műveinek hatásán buzdult fel. – Összes művei két kötetben (1653.) jelentek meg. Tartalmak: 1. „A mohácsi veszedelem” eposz XIII. énekben. 2. „An agy vezérek és királyok emlékezte”, négyes rimekben. 3. „A szerencse állhatatlanságáról”, tanköltem. 4. Két ének: "Bold. Anyánkról s a magyar czimerről.”
A mohácsi veszedelem VIII. Énekéből.
- Nemzeti könyvt. 1853. -
Az ütközet előtt, egy héttel az előtt(1)
Juta magyar táborhoz
Horvátországi bán; dicsérhetem méltán,
Hogy siete királyhoz,
A ki serénységgel, s jeles vitézséggel
Bizott maga hadához,.
Szép rendelt sereggel, s hadi készülettel
Háromezer lovagja
Tigris- s párduczbőrös, karvasos s fegyveres
Vérrel festett zászlója;
Öszveválogatott háromezer számot
Bizvást tette gyalogja.
Bánfi János s Tahi, pogányt ki kardra hí,
Mellette a seregben:
Lovok nekik rárók(2) s sebes szárnyon járók,
Tündöklének fegyverben;
Szemökből vitézség s kinéz a merészség,
Éles tőr a kezekben.
Horvátország szeme, s mindenek értelme
Bátorságukban vagyon
Isten után ebben, s játszó szerencsében
Ő reménységek vagyon;
Egész horvátságot, kicsinyt és mind nagot
Ezek biztatják nagyon
Semmit ne féljenek, csak emberkedjenek
Karjok ereje Isten!
Eleitül fogva velünk volt, e tudva
Hegyen, völgyön és réten:
Mostan is nem h ágy el bizzunk benne; mivel
Jelen is leszen itten.
Ezentúl kezünkben adja majd elünkben,
S pogányt prédává tészi;
Kinek bátorságát s minden okosságát
Szemlátomást elvészi;
Mint egy ragadományt vagy port, kit a szél hányt,
Majdan semmivé tészi.
Többen is jövének, urak érkezének
Tóth- s Horvátországból is;
Hogy vitézek voltak, s többször is próbáltak,
Tetszett személyekből is.
Vitézségben éltek, kik bánnal érkeztek,
Meglátszott csak ebből is.
A zágrábi püspök, mint csillagos üstök(3)
Szép hadával eljuta;
Seregég mustrálva s jó lován forgódva,
Király szintén találta;
Pogányt rájok jőni s az nap próbát tenni
Mert minden fő gondolta.
Az erdődi Péter, ki volt vitéz ember,
Vélek együtt érkezék;
Sokat látott, hallott, s nagy próbákon aggott,
Mert kétszáz lovassal s vitéz hadi Márssal
Táborban beérkezék.
Fegyverderék s pánczél, a kikben van aczél,
Csaknem mindeniken volt,
Farkasbőr soksága s lovaknak jósága
Alattok látható volt;
Mint villám, úgy fordult, mustrára ha tódult,
Éles tőr kezükben volt.
Mars iskolájában s Bellona hadában
Mivel vastag(4) emberek,
Hercules módjára gerjedtek haragra,
Kétélű a fegyverek;
Már sok török vérben hiztak, csak mezőben
Sokat próbáltak ezek.
Sisak a fejekben s paizs a kezekben,
Fénylik kecse(5) hátokon,
Vérben uszó szabja (lesz töröknek gondja!)
Vagyon az oldalokon;
Sasszárny süvegekben s bátorság szivekben,
Igy repülnek lovokon.
(1) A hosszabb sorok középrimekkel is.
(2) Ráró – gyors röpülésü madár (avis ex genere falconum. Moln. Alb.). Régibb költőinknél a hősök lovainak gyakori epithetona; ma is sürü használt neve a lovaknak.
(3) Ezüstök.
(4) Erős, izmos.)
(5) Kecs hadiköpeny, kaczagány. Gyöngyösinél is: „Vörös skárlát kecsét függesztett vállára.”
Forrás: A Magyar Irodalmi Tanulmányok Kézikönyve a felgymnasiumi s felreáltanodai tanulók számára Szvorényi József, cist. R. áldozár egri főgymnasiumi igazgató s magyar akadémiai tagtól. Pest, kiadja Heckenast Gusztáv 1868.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése